Ma olyan életmentős napom van. Először megmentettem kedvenc főnököm életét, aztán ha már vitt a lendület és az áldott jó szívem, megmentettem a sajátomét is. Az övét két szelet Sacher-tortával, az enyémet meg egy szoknyával és két könyvvel. Bár kedvenc főnököm nagy ember, hatalommal és miegymással, engem az érint meg, amikor pl. az épp aktuális csatasorozat után rosszkedvűen ül a székében, mert hiába akar jót, ha falakba ütközik. Hallottam a hangján, hogy fáradt. Angyali énem sugallatára kisétáltam a cukrászdába és vettem neki két szelet Sacher-tortát, a kedvencét. Úgy tettem, mintha sürgős ügyben kellene beszélnünk, berontottam hozzá és vigyorogva előhúztam a hátam mögül a jókedvcsináló szénhidrátot. Működött. Kedvenc főnököm boldogan felnevetett, meghatottan megköszönte, hogy gondoltam rá, majd előbányászta a villáját és Mozartot hallgatva falatozni kezdett. Elmerengtem azon, hogy ha ilyen jólesett nekem az ő öröme, itt az idő, hogy saját magamat is megörvendeztessem - a fogadalmam ellenére. Augusztus vége felé adódott az a végzetes pillanat, amikor elhatároztam, hogy hős leszek és szeptemberben ellenállok mindenféle kísértésnek és nem veszek se könyvet, se ruhát, se barkácscuccot. (Ne gondolj tízezrekre. Akció és turkáló, ez a kitaposott ösvényem és nagyon szeretem. Kincseket lelek.) A nagy elhatározás után rögtön elszontyolódtam leendő sanyarú sorsomon, nem elég, hogy vége a nyárnak, nem elég, hogy nincs konyhám, nem elég, hogy úton-útfélen Fejős Éva reklámokba botlok, még ez is. Angyali énem most is sutyorgott, egészen konkrétan azt, hogy sokkal szélesebb lenne a mosolyom, ha bevetném magam kedvenc turkálómba, illetve lecsapnék a neten kinézett akciós könyvre, nem jó az nekem, ha önmegtagadok. Itt kitérő gyanánt megemlítem gyorsan, hogy tögyönek köszönhetően kedd este fantasztikus élményben volt részem, ha majd meg tudom fogalmazni, leírom, bár kétlem, hogy sikerül, ezért kedd óta pl. még inkább teret engedek a megérzéseimnek és nem frusztrálom-sanyargatom magam feleslegesen, úgyhogy bevetettem magam a kedvenc turkálómba, illetve lecsaptam a neten kinézett akciós könyvre - és azóta hihetetlenül szélesen mosolygok. Legközelebb talán inkább az aktuális hónap elején kellene fogadalmat tennem, nem pedig már az előző hónapban, nem tűnne úgy, mintha már hosszú évek óta nem vettem volna se könyvet, se ruhát, se barkácscuccot, bár lehet, valójában minden fogadalom hülyeség, a fogadalmak magunk előtt görgetése értelmetlen, mert nem fogadkozni kell, hanem tenni vagy nem tenni, csak így, egyszerűen.

P.S.: Úgy rémlik, amikor felnéztem a könyvemből, az egyik gályahelyi szarkeverő exkollegina viharzott le a villamosról. Kár, rávigyorogtam volna.