Jelentem, naivitásom még mindig határtalan, én tényleg elhittem, hogy a csokikiállítás rém élvezetes és izgalmas lesz, és most aztán minden, de minden csokoládés kulisszatitokra fény derül, plusz górcső alá kerül Gombóc Artúr összes kedvence, és az órákon át tartó elméleti és gyakorlati csokoládézás után ő, aki férfimnek úgy kell elvonszolnia onnan, illetve abban reménykedtem, hogy a színes-illatos és felejthetetlen élmény hatására hátralévő éveimben kizárólag csokoládén akarok élni, így növesztve csinosnak nem nevezhető csokihájat magamra és a Schobert Norbi majd milliókat fizet azért, hogy lefogyaszthasson és bombanőt fabrikáljon belőlem. Basszus, pillanatok alatt dugába dőlt a gyors meggazdagodásról szőtt álmom. (Bár lehet, napok alatt elpusztultam volna csokimérgezésben.) Ő, aki férfimmel röhögcsélve álltuk végig a cirka negyven-ötven méteres sort, pl. azzal szórakoztatva magunkat, hogy fogadtunk, hány perc alatt érünk el a bejárat közelében leledző Microsoft táblához. Csak annyi publikus, hogy én vesztettem, de nem bánom, hehe. Bent már visszafogottabban vidámkodtunk, igyekeztünk nem szavakba önteni a csalódásunkat, legalábbis amíg túl nem vagyunk a kiállítósdin. Szerintem ez olyan téma, amit a legdebilebb kiállításszervező vagy tökömtudjami sem tud elcseszni, mert ott az a rengeteg érdekesség meg ott az a rengeteg csoki. Ez a programajánló valószínűleg egy másik csokis kiállításhoz készült, a Millenárison futó haccacáré azt mutatja be, hogy lesz a kakaóbabból Côte d' Or csokoládé. 'A csokoládé lelke' rejtve marad, mindenütt Côte d' Or címke lóg a szemedbe. Apróra tört kakaóbabot és ványadt kis narancsos csokit kapsz kóstolóként, olvasd el a feliratokat, aztán csókolom, húzz haza. Egyébként három negyvenes-ötvenes azért állt ki mögülünk a bejárat előtt várakozó tömegből, mert az egyikük valamilyen úton-módon kiderítette, hogy nincs kilónyi ajándékcsoki, ergo nem éri meg kicsengetni a zsét, a belépő árából inkább csokit vesznek, a neten meg majd utánaolvasnak a csokigyártásnak. Engem nem az ajándékcsoki hiánya zavar, ha csokit akarok enni, megdézsmálom az itthonit, hanem az a tény, hogy vérszegény, egészen pontosan kakaó- és csokoládészegény a dolog, jól kitalált reklámfogás, ennyi, az a lényeg, hogy a csokit egyetlen márkához kösd, mostantól (v)egyél te is Côte d' Or-t. A diszkriminált csokik, bonbonok és pralinék nevében határozottan tiltakozom.