Hosszú percek óta töröm a fejemet, de továbbra sem tudom, hogy kell elbúcsúzni attól a blogtól, amelyet szeretek és amely évek óta az életem része, és azt sem tudom, hogy kell elbúcsúzni azoktól az emberektől, akik ezt a blogot évek, hónapok, hetek vagy napok óta olvassák-kommentelik. Nehéz, pedig egészen ügyesen bánok a szavakkal, ugye? Húzhatnám-halaszthatnám még a búcsút, de nincs értelme. Ez a blog nekem néhány hónapja már nem az a játszótér, ahol szívvel-lélekkel veszek részt a játékban. Sokat változtam az elmúlt időszakban, olyan dolgokra látok rá magamban és magam körül, amelyekre korábban nem és ezekkel a felismerésekkel muszáj valamit kezdenem. Mostanában tudatosult bennem, hogy ez az évem az élet számos területén az újrakezdésről szól, mert a régi itt és most már nem jó vagy nem elég jó. Tovább kell lépnem. Itt is. Rengeteg minden köt ehhez a nem hagyományos énblogomhoz, sok értékes embert és pillanatot köszönhetek neki. Majd' négy évvel ezelőtt úgy kezdtem el blogot írni, hogy semmit nem tudtam a világról, nem ismertem önmagam és emiatt versek-képek beszéltek helyettem, majd' négy évvel később pedig úgy fejezem be a blogírást, legalábbis ezt a blogot, hogy tudom, ki vagyok, mit akarok és azt is, mennyi mindent nem tudok még magamról. Boldog vagyok, hogy miközben saját magamat szórakoztattam és az életemet boncolgattam, adni tudtam nektek. Akár egy mosolyt, akár egy jó szót, akár egy gondolatot. Soha nem kérdeztem, miért olvastok pont engem, soha nem akartam példakép vagy követendő minta lenni, csak írtam, azt és úgy, ami és ahogy épp jött. Engem lepett meg a legjobban, hogy szükség van arra, amit én adhatok. Megtiszteltetésnek érzem, hogy olvastatok. Hiszek abban, hogy ha véresen komolyan vesszük a mindennapokat és nem tudunk nevetni - főleg magunkon -, nincs értelme az életnek.
Nem zárom be ezt a blogot, itt marad emléknek, legyen mit olvasgatnom vénségemre, remélem, negyven év múlva is megtalálom még a szemüvegemet és eszembe jut a link. Lehet, hogy előbb-utóbb nyitok egy másik blogot, egy új játszóteret, kezdemény talán van, már csak a hit-meggyőződés hiányzik hozzá. Ha érdekel valakit, szóljon, előfordulhat, hogy meghívó kell hozzá. Ádijosz, pajtások. Köszönöm!