csibike blogja

Hosszú percek óta töröm a fejemet, de továbbra sem tudom, hogy kell elbúcsúzni attól a blogtól, amelyet szeretek és amely évek óta az életem része, és azt sem tudom, hogy kell elbúcsúzni azoktól az emberektől, akik ezt a blogot évek, hónapok, hetek vagy napok óta…

Jelentem, naivitásom még mindig határtalan, én tényleg elhittem, hogy a csokikiállítás rém élvezetes és izgalmas lesz, és most aztán minden, de minden csokoládés kulisszatitokra fény derül, plusz górcső alá kerül Gombóc Artúr összes kedvence, és az órákon át tartó…

Ma olyan életmentős napom van. Először megmentettem kedvenc főnököm életét, aztán ha már vitt a lendület és az áldott jó szívem, megmentettem a sajátomét is. Az övét két szelet Sacher-tortával, az enyémet meg egy szoknyával és két könyvvel. Bár kedvenc főnököm nagy…

Van konyhám, van konyhám, van konyhám! Ugyan a víz, a villany és a gáz hiányzik belőle, szóval, használni még nem tudom, de azért csak megszületett. Nem zárójelben jegyzem meg, hogy az asztalos feltakarított maga után - csillog-villog a konyha. Én sem hinném, ha nem a saját…

Még azért is szeretek itt lakni, mert IKEA katalógust dobtak a postaládánkba, most először.

Augusztusban történt II.Nos, mielőtt bárki tövig rágná a körmét izgalmában eme zseniális felvezetés után, ímé, a következő epizód. Eredetileg egész végig a Balatonnál akartunk nyaralni, ő, aki férfim meg én, Füredet és Kenesét szavaztuk meg magunknak nagy egyetértésben,…

Ropit rágcsálok a karamellás Milka csoki mellé. Ne, ne firtassuk, hogy ez mekkora perverzitás.

Egyébként péntek reggel tudnom kellett volna, hogy jobb lesz nekem, ha szépen itthon maradok és inkább messziről, a biztonságos távolból végzem a munkámat, kedvenc főnököm simán rábólintott volna, ugyanis voltak bizonyos jelek, egyértelmű jelek, ezeket kellett volna ügyesen…

Vasárnap este összeszámoltam a munkakezdéssel kapcsolatos lelki és fizikai hiányosságaimat, ezért egészen biztos voltam abban, hogy ezen a héten nem lehetek kőkemény, karcmentes, szikrázó szélvédő, tudtam, hogy a nyamvadt kis bogár szereppel kell beérnem, gondolatban azt is előre…

Érdekes, a régi lakásunk és a közöttünk feszülő köldökzsinór legutolsó rostjai abban a pillanatban pattantak el, amikor az új lakók határozottan megtagadták a mosógépünk szerves részét képező cső kiadatását. A cső, amire a mosógéphez fűződő szoros és meghitt…