csibike blogja
https://csibike.blog.hu/atom
blfr4@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://csibike.blog.hu/2009/10/07/cim-nelkul_871928
2009-10-07T21:47:59+02:00
2009-10-07T21:47:59+02:00
csibike blogja
https://blog.hu/user/867558
<p></p><p><font face="tahoma,arial,helvetica,sans-serif" size="2">Nos, úgy néz ki, megmaradok itt: <a href="http://csibikeblogja.blogspot.com" target="_blank">http://csibikeblogja.blogspot.com</a> </font></p><p><font face="tahoma,arial,helvetica,sans-serif" size="2">Ha van kedvetek, gyertek. </font></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F10%2F07%2Fcim-nelkul_871928%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F10%2F07%2Fcim-nelkul_871928%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F10%2F07%2Fcim-nelkul_871928%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t="><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibike.blog.hu/2009/10/07/cim-nelkul_871928#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibike.blog.hu/rss/image/post/id/6169974" border="0" /></a><br /></p>
0
csibike blogja
https://csibike.blog.hu
https://csibike.blog.hu/2009/09/13/cim-nelkul_43124
2009-09-13T01:38:10+02:00
2009-09-13T01:38:10+02:00
csibike blogja
https://blog.hu/user/867558
<p><font face="tahoma,arial,helvetica,sans-serif" size="2">Hosszú percek óta töröm a fejemet, de továbbra sem tudom, hogy kell elbúcsúzni attól a blogtól, amelyet szeretek és amely évek óta az életem része, és azt sem tudom, hogy kell elbúcsúzni azoktól az emberektől, akik ezt a blogot évek, hónapok, hetek vagy napok óta olvassák-kommentelik. Nehéz, pedig egészen ügyesen bánok a szavakkal, ugye? Húzhatnám-halaszthatnám még a búcsút, de nincs értelme. Ez a blog nekem néhány hónapja már nem az a játszótér, ahol szívvel-lélekkel veszek részt a játékban. Sokat változtam az elmúlt időszakban, olyan dolgokra látok rá magamban és magam körül, amelyekre korábban nem és ezekkel a felismerésekkel muszáj valamit kezdenem. Mostanában tudatosult bennem, hogy ez az évem az élet számos területén az újrakezdésről szól, mert a régi itt és most már nem jó vagy nem elég jó. Tovább kell lépnem. Itt is. Rengeteg minden köt ehhez a nem hagyományos énblogomhoz, sok értékes embert és pillanatot köszönhetek neki. Majd' négy évvel ezelőtt úgy kezdtem el blogot írni, hogy semmit nem tudtam a világról, nem ismertem önmagam és emiatt versek-képek beszéltek helyettem, majd' négy évvel később pedig úgy fejezem be a blogírást, legalábbis ezt a blogot, hogy tudom, ki vagyok, mit akarok és azt is, mennyi mindent nem tudok még magamról. Boldog vagyok, hogy miközben saját magamat szórakoztattam és az életemet boncolgattam, adni tudtam nektek. Akár egy mosolyt, akár egy jó szót, akár egy gondolatot. Soha nem kérdeztem, miért olvastok pont engem, soha nem akartam példakép vagy követendő minta lenni, csak írtam, azt és úgy, ami és ahogy épp jött. Engem lepett meg a legjobban, hogy szükség van arra, amit én adhatok. Megtiszteltetésnek érzem, hogy olvastatok. Hiszek abban, hogy ha véresen komolyan vesszük a mindennapokat és nem tudunk nevetni - főleg magunkon -, nincs értelme az életnek. <br />Nem zárom be ezt a blogot, itt marad emléknek, legyen mit olvasgatnom vénségemre, remélem, negyven év múlva is megtalálom még a szemüvegemet és eszembe jut a link. Lehet, hogy előbb-utóbb nyitok egy másik blogot, egy új játszóteret, kezdemény talán van, már csak a hit-meggyőződés hiányzik hozzá. Ha érdekel valakit, szóljon, előfordulhat, hogy meghívó kell hozzá. Ádijosz, pajtások. Köszönöm!</font></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F13%2Fcim-nelkul_43124%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F13%2Fcim-nelkul_43124%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F13%2Fcim-nelkul_43124%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t="><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibike.blog.hu/2009/09/13/cim-nelkul_43124#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibike.blog.hu/rss/image/post/id/6169975" border="0" /></a><br /></p>
0
csibike blogja
https://csibike.blog.hu
https://csibike.blog.hu/2009/09/12/cim-nelkul_183334
2009-09-12T23:22:43+02:00
2009-09-12T23:22:43+02:00
csibike blogja
https://blog.hu/user/867558
<p><font face="tahoma,arial,helvetica,sans-serif" size="2">Jelentem, naivitásom még mindig határtalan, én tényleg elhittem, hogy a csokikiállítás rém élvezetes és izgalmas lesz, és most aztán minden, de minden csokoládés kulisszatitokra fény derül, plusz górcső alá kerül Gombóc Artúr összes kedvence, és az órákon át tartó elméleti és gyakorlati csokoládézás után ő, aki férfimnek úgy kell elvonszolnia onnan, illetve abban reménykedtem, hogy a színes-illatos és felejthetetlen élmény hatására hátralévő éveimben kizárólag csokoládén akarok élni, így növesztve csinosnak nem nevezhető csokihájat magamra és a Schobert Norbi majd milliókat fizet azért, hogy lefogyaszthasson és bombanőt fabrikáljon belőlem. Basszus, pillanatok alatt dugába dőlt a gyors meggazdagodásról szőtt álmom. (Bár lehet, napok alatt elpusztultam volna csokimérgezésben.) Ő, aki férfimmel röhögcsélve álltuk végig a cirka negyven-ötven méteres sort, pl. azzal szórakoztatva magunkat, hogy fogadtunk, hány perc alatt érünk el a bejárat közelében leledző Microsoft táblához. Csak annyi publikus, hogy én vesztettem, de nem bánom, hehe. Bent már visszafogottabban vidámkodtunk, igyekeztünk nem szavakba önteni a csalódásunkat, legalábbis amíg túl nem vagyunk a kiállítósdin. Szerintem ez olyan téma, amit a legdebilebb kiállításszervező vagy tökömtudjami sem tud elcseszni, mert ott az a rengeteg érdekesség meg ott az a rengeteg csoki. <a href="http://www.pestiest.hu/cikk/71979/a_csokolade_lelke" target="_blank" title="csokikiállítás">Ez</a> a programajánló valószínűleg egy másik csokis kiállításhoz készült, a Millenárison futó haccacáré azt mutatja be, hogy lesz a kakaóbabból Côte d' Or csokoládé. 'A csokoládé lelke' rejtve marad, mindenütt Côte d' Or címke lóg a szemedbe. Apróra tört kakaóbabot és ványadt kis narancsos csokit kapsz kóstolóként, olvasd el a feliratokat, aztán csókolom, húzz haza. Egyébként három negyvenes-ötvenes azért állt ki mögülünk a bejárat előtt várakozó tömegből, mert az egyikük valamilyen úton-módon kiderítette, hogy nincs kilónyi ajándékcsoki, ergo nem éri meg kicsengetni a zsét, a belépő árából inkább csokit vesznek, a neten meg majd utánaolvasnak a csokigyártásnak. Engem nem az ajándékcsoki hiánya zavar, ha csokit akarok enni, megdézsmálom az itthonit, hanem az a tény, hogy vérszegény, egészen pontosan kakaó- és csokoládészegény a dolog, jól kitalált reklámfogás, ennyi, az a lényeg, hogy a csokit egyetlen márkához kösd, mostantól (v)egyél te is Côte d' Or-t. A diszkriminált csokik, bonbonok és pralinék nevében határozottan tiltakozom.</font></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F12%2Fcim-nelkul_183334%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F12%2Fcim-nelkul_183334%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F12%2Fcim-nelkul_183334%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t="><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibike.blog.hu/2009/09/12/cim-nelkul_183334#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibike.blog.hu/rss/image/post/id/6169976" border="0" /></a><br /></p>
0
csibike blogja
https://csibike.blog.hu
https://csibike.blog.hu/2009/09/10/cim-nelkul_971881
2009-09-10T20:30:00+02:00
2009-09-10T20:30:00+02:00
csibike blogja
https://blog.hu/user/867558
<p><font face="tahoma,arial,helvetica,sans-serif" size="2">Ma olyan életmentős napom van. Először megmentettem kedvenc főnököm életét, aztán ha már vitt a lendület és az áldott jó szívem, megmentettem a sajátomét is. Az övét két szelet Sacher-tortával, az enyémet meg egy szoknyával és két könyvvel. Bár kedvenc főnököm nagy ember, hatalommal és miegymással, engem az érint meg, amikor pl. az épp aktuális csatasorozat után rosszkedvűen ül a székében, mert hiába akar jót, ha falakba ütközik. Hallottam a hangján, hogy fáradt. Angyali énem sugallatára kisétáltam a cukrászdába és vettem neki két szelet Sacher-tortát, a kedvencét. Úgy tettem, mintha sürgős ügyben kellene beszélnünk, berontottam hozzá és vigyorogva előhúztam a hátam mögül a jókedvcsináló szénhidrátot. Működött. Kedvenc főnököm boldogan felnevetett, meghatottan megköszönte, hogy gondoltam rá, majd előbányászta a villáját és Mozartot hallgatva falatozni kezdett. Elmerengtem azon, hogy ha ilyen jólesett nekem az ő öröme, itt az idő, hogy saját magamat is megörvendeztessem - a fogadalmam ellenére. Augusztus vége felé adódott az a végzetes pillanat, amikor elhatároztam, hogy hős leszek és szeptemberben ellenállok mindenféle kísértésnek és nem veszek se könyvet, se ruhát, se barkácscuccot. (Ne gondolj tízezrekre. Akció és turkáló, ez a kitaposott ösvényem és nagyon szeretem. Kincseket lelek.) A nagy elhatározás után rögtön elszontyolódtam leendő sanyarú sorsomon, nem elég, hogy vége a nyárnak, nem elég, hogy nincs konyhám, nem elég, hogy úton-útfélen Fejős Éva reklámokba botlok, még ez is. Angyali énem most is sutyorgott, egészen konkrétan azt, hogy sokkal szélesebb lenne a mosolyom, ha bevetném magam kedvenc turkálómba, illetve lecsapnék a neten kinézett akciós könyvre, nem jó az nekem, ha önmegtagadok. Itt kitérő gyanánt megemlítem gyorsan, hogy tögyönek köszönhetően kedd este fantasztikus élményben volt részem, ha majd meg tudom fogalmazni, leírom, bár kétlem, hogy sikerül, ezért kedd óta pl. még inkább teret engedek a megérzéseimnek és nem frusztrálom-sanyargatom magam feleslegesen, úgyhogy bevetettem magam a kedvenc turkálómba, illetve lecsaptam a neten kinézett akciós könyvre - és azóta hihetetlenül szélesen mosolygok. Legközelebb talán inkább az aktuális hónap elején kellene fogadalmat tennem, nem pedig már az előző hónapban, nem tűnne úgy, mintha már hosszú évek óta nem vettem volna se könyvet, se ruhát, se barkácscuccot, bár lehet, valójában minden fogadalom hülyeség, a fogadalmak magunk előtt görgetése értelmetlen, mert nem fogadkozni kell, hanem tenni vagy nem tenni, csak így, egyszerűen. <br /><br />P.S.: Úgy rémlik, amikor felnéztem a könyvemből, az egyik gályahelyi szarkeverő exkollegina viharzott le a villamosról. Kár, rávigyorogtam volna.</font></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F10%2Fcim-nelkul_971881%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F10%2Fcim-nelkul_971881%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F10%2Fcim-nelkul_971881%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t="><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibike.blog.hu/2009/09/10/cim-nelkul_971881#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibike.blog.hu/rss/image/post/id/6169977" border="0" /></a><br /></p>
0
csibike blogja
https://csibike.blog.hu
https://csibike.blog.hu/2009/09/09/cim-nelkul_13603
2009-09-09T21:34:24+02:00
2009-09-09T21:34:24+02:00
csibike blogja
https://blog.hu/user/867558
<p><font face="tahoma,arial,helvetica,sans-serif" size="2">Van konyhám, van konyhám, van konyhám! Ugyan a víz, a villany és a gáz hiányzik belőle, szóval, használni még nem tudom, de azért csak megszületett. <br /><br />Nem zárójelben jegyzem meg, hogy az asztalos feltakarított maga után - csillog-villog a konyha. Én sem hinném, ha nem a saját szememmel látnám. Nohát. Vannak még csodák.<br /></font></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F09%2Fcim-nelkul_13603%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F09%2Fcim-nelkul_13603%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F09%2Fcim-nelkul_13603%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t="><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibike.blog.hu/2009/09/09/cim-nelkul_13603#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibike.blog.hu/rss/image/post/id/6169978" border="0" /></a><br /></p>
0
csibike blogja
https://csibike.blog.hu
https://csibike.blog.hu/2009/09/07/cim-nelkul_170713
2009-09-07T21:10:26+02:00
2009-09-07T21:10:26+02:00
csibike blogja
https://blog.hu/user/867558
<p><font face="tahoma,arial,helvetica,sans-serif" size="2">Még azért is szeretek itt lakni, mert IKEA katalógust dobtak a postaládánkba, most először.</font></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F07%2Fcim-nelkul_170713%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F07%2Fcim-nelkul_170713%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F07%2Fcim-nelkul_170713%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t="><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibike.blog.hu/2009/09/07/cim-nelkul_170713#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibike.blog.hu/rss/image/post/id/6169979" border="0" /></a><br /></p>
0
csibike blogja
https://csibike.blog.hu
https://csibike.blog.hu/2009/09/06/cim-nelkul_892257
2009-09-06T20:28:37+02:00
2009-09-06T20:28:37+02:00
csibike blogja
https://blog.hu/user/867558
<p><font face="tahoma,arial,helvetica,sans-serif" size="2">Augusztusban történt II.<br /><br />Nos, mielőtt bárki tövig rágná a körmét izgalmában <a href="http://blogol.hu/comment.php?log=2713312" target="_blank" title="I. rész">eme</a> zseniális felvezetés után, ímé, a következő epizód. Eredetileg egész végig a Balatonnál akartunk nyaralni, ő, aki férfim meg én, Füredet és Kenesét szavaztuk meg magunknak nagy egyetértésben, előbbit azért, mert szeretjük és borhetek, utóbbit azért, mert J. ódákat zengett a strandon kapható csodafinom palacsintáról. Indulás előtt azonban hirtelen kiderült, hogy a lefoglalt kenesei szállásnál valahogy nem vették foglalásnak a netes foglalásunkat, pedig vissza is jeleztek, úgyhogy megpróbáltunk másik szállást találni, de persze mindenhol kiröhögtek minket, hogy augusztusban csúcsidőszak van, ember, térj magadhoz, így maradt Füred és a majdcsakleszvalahogy. Füreden kimondottan hideg volt, szinte hiányoltam a befagyott Balatonon korcsolyázó jegesmedvéket. Természetesen nem vittünk magunkkal meleg cuccot, mert hát nyaralunk és optimisták vagyunk, dehogy lesz szar idő, miért pont most lenne igaza a meteorológusnak. Igyekeztünk elkerülni a fagyhalált, ezért csak egyszer merészkedtünk a Balatonba. Már az első vízcsepptől elkékültem, az ipari méretekben elfogyasztott, fenékgömbölyítő hekk, sült kolbász, lángos és főtt kukorica miatt már-már <em>'A nagy kékség'</em>-nek is lehetett volna becézni. A borhetekre érkezett tömeg, a hideg és a középkori kínzószerszámnak beillő ágyak ellenére (igen, mindkettőt leteszteltük) nagyon jól éreztük magunkat Füreden, igaz, a Blaháról Füredre tévedt műindián zenészeket azért szívesen elrúgtuk volna a Sziklás-hegységig, épp az erkélyünktől száz méterre nyomták a szintetizátoralapú pánsípot. Ja, ő, aki férfim romantikusan megcsónakáztatott a Balatonon, azt viszont már kevésbé éreztem romantikusnak, hogy az evezőlapáttal térdkalácson vágott és félig lesántultam, de nem haragudtam rá, mert kaptam gyógypuszit és gyógysültkolbászt. Maradhattunk volna még Füreden, az idő miatt azonban úgy döntöttünk, inkább valami meleg helyet keresünk magunknak, ööö... nem, nem az Angyalbárt. <br /><br />A következő rész tartalmából: Csibike csak irul-pirul az irgalmatlan nagy (fából faragott és valódi) bránerek láttán, túléli a nudista strandot, átmegy vízicsirkébe, majdnem kitöri a bokáját, repülőket néz közelről, rászokik a frappéra, egy életre megunja a sonkát, robogóra merészkedik és ilyenek. Maradjanak velünk.</font> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F06%2Fcim-nelkul_892257%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F06%2Fcim-nelkul_892257%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F06%2Fcim-nelkul_892257%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t="><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibike.blog.hu/2009/09/06/cim-nelkul_892257#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibike.blog.hu/rss/image/post/id/6169980" border="0" /></a><br /></p>
0
csibike blogja
https://csibike.blog.hu
https://csibike.blog.hu/2009/09/06/cim-nelkul_390586
2009-09-06T11:20:01+02:00
2009-09-06T11:20:01+02:00
csibike blogja
https://blog.hu/user/867558
<p><font face="tahoma,arial,helvetica,sans-serif" size="2">Ropit rágcsálok a karamellás Milka csoki mellé. Ne, ne firtassuk, hogy ez mekkora perverzitás.</font></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F06%2Fcim-nelkul_390586%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F06%2Fcim-nelkul_390586%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F06%2Fcim-nelkul_390586%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t="><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibike.blog.hu/2009/09/06/cim-nelkul_390586#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibike.blog.hu/rss/image/post/id/6169981" border="0" /></a><br /></p>
0
csibike blogja
https://csibike.blog.hu
https://csibike.blog.hu/2009/09/05/cim-nelkul_24724
2009-09-05T13:26:47+02:00
2009-09-05T13:26:47+02:00
csibike blogja
https://blog.hu/user/867558
<p><font face="tahoma,arial,helvetica,sans-serif" size="2">Egyébként péntek reggel tudnom kellett volna, hogy jobb lesz nekem, ha szépen itthon maradok és inkább messziről, a biztonságos távolból végzem a munkámat, kedvenc főnököm simán rábólintott volna, ugyanis voltak bizonyos jelek, egyértelmű jelek, ezeket kellett volna ügyesen kielemezni és akkor hallgatok a megérzésemre (<em>"Ha ugrasz, nyisd ki azt a kibaszott ejtőernyőt! NYISD KI AZT A KURVA ERNYŐT, VILÁGOS?"</em>, bocs, de szó szerint idéztem a megérzésemet) és kinyitom az<strike>t a kib</strike> ejtőernyőt. Ott volt az álmom, például. <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Valentino_Rossi" target="_blank" title="Rossi">Rossi</a> lesérült vagy valami ilyesmi, és odaadta nekem a motorját, hogy az egyik versenyen menjek inkább én a csodajárgánnyal. Érted, én, aki Korfun ültem életemben először úgy robogón, hogy száguldoztam vele, egészen pontosan ő, aki férfim száguldozott a kétkerekűvel, én meg szorítottam ő, aki férfimet, ahol értem, de ez már egy másik történet. Szóval, az álmomban nagyon csodálkoztam azon, hogy honnan ismer Rossi és miért pont én, pláne úgy, hogy Stoner-drukker vagyok, de sokáig nem töprenghettem, mert Talmácsi felpattant Rossi motorjára és elhúzott vele, én meg rohanhattam utána, hogy hé, szállj le, te kretén, Rossi nekem adta, nem neked. Ez egy ilyen szupernős álom lehetett, mert sprintből simán beértem Talmácsit, lerúgtam az elbitorolt motorról és felültem rá, mármint a motorra. Miközben téptem vissza a rajthelyre, felrémlett, hogy a pálya igencsak hasonlít arra a lakótelepi játszótérre, ahol gyerekkorom hintázós-mászókázós-homokozós éveit töltöttem. A rajthelyhez közeledvén meglepett, hogy a mezőny már elrajtolt, gondoltam, az a korrekt, hogy ha lekéstem a rajtot, szépen begurulok a sor végére és onnan kezdem a versenyt - ilyen rendes vagyok még álmomban is. Rossi motorja iszonyú jól ment, hamar elhúztam a többiektől. Miközben ott hajtottam az élen, a mezőny néhány szemét tagja hirtelen havat és jeget varázsolt a pályára, én meg eltaknyoltam a motorral, mert nem volt téli gumim (!), de nem jöttem zavarba, egy jól irányzott ugrással átváltottam a semmiből felbukkanó musztángra, belekapaszkodtam a sörényébe, én, aki baromira félek a lovaktól, mióta gyerekként az egyik hátára ráerőltetve megijedtem, hogy le akarja harapni a lábamat, tőből, szóval, a motorverseny közepette épp vígan lovagoltam, amikor hirtelen lenéztem a kezemre és igen meglepődtem azon, hogy egy A/4-es papírdoboz fedelét tartom. Itt ébredtem fel. Az álmomból egyedül a doboztetővel tudtam kezdeni valamit, hiszen az előző egy-két estén pár percet elbíbelődtem az egyik kamrába szánt tárolódoboz lefestésével és dekupázsolásával. A többin azóta is merengek, jól jönne most Freud vagy valaki, aki ért az álomfejtéshez. Nem igazán hiszek abban, hogy az álmoskönyvben szerepel a <em>"Rossi motorjával száguldozni"</em> címszó.<br />Otthon kellett volna maradnom azért is, mert pénteken már alig tudtam járni. Dióhéjban annyi, hogy július végén valahogy nekimentem egy polcnak a boltban, nem esik nehezemre az ilyen mutatvány, az a meglepő, ha nem töröm-zúzom magam, mindenesetre úgy bevertem a csípőmet, hogy a gerincembe tépő fájdalomtól majdnem elájultam. Úgy tűnt, nincs komolyabb bajom, ezért a nyaralás előtt nem foglalkoztam különösebben a dologgal, a nyaralás alatt meg jót tett a sok úszás, igaz, az éjszakák és a reggelek néha kegyetlen fájdalmasak voltak, nem túl lelkesen jegyeztem fel a tényt, hogy párszor úgy estem ki az ágyból, mint a régi gerincsérves időkben. A héten súlyosbodtak a tünetek, ami nem lep meg, hiszen tudtam magamról, hogy nem állok készen a munkára, minden porcikám tiltakozik az álomszép nyaralás befejezése ellen. Nem véletlenül a járással adódtak gondjaim, ugye. Nos, azért egy óra torna után csak beerőltettem magam kedvenc munkahelyemre. Ő, aki férfimnek megpróbáltam azzal viccelődni, hogy nyugodjon meg, ha rosszul leszek, majd hívom a mentőket. Nem találta viccesnek a kórház lehetőségét. Terminátorosan darabos mozgásom elég sok fájdalommal járt, ezért részemről szívesen lemondtam volna az allergiáról, ráadásul minden egyes tüsszentés késként döfött az alapjáraton is égő-fájó derekamba (a bazinagy hentesbárdra gondolj, ne a kisbicskára), az allergia azonban valamiért masszívan ragaszkodott hozzám egész héten, úgyhogy folyamatosan küzdenem kellett a tüsszögéssel, a könnyezéssel és az orrfújással, tegnap is gond nélkül kivégeztem egy százas papírzsepicsomagot. Ennyire súlyos nem szokott lenni ez az izé, biztos ennek is megvan a maga oka. A pénteki szülinapozást nem igazán tudtam élvezni, allergiámból fakadóan náthaízű volt a saláta, a torta és a pezsgő is. Nagyon sajnáltam magam, hogy nem tudok egy jót enni-inni. (Ja, még mindig nincs konyhám.)<br />Vicces, hogy ilyen fizikai és lelki állapotban végül egy olyan faszságon akadtam ki és sírtam el magam, amit máskor pillanatok alatt lerendezek, mert eleve fel sem veszem, ha holmi kis nyakkendős, külsős közgázos pöcs a világ urának képzeli magát, kiröhögöm és megsajnálom, hogy neki ez a fontos, de tegnap képtelen voltam erre. Legutoljára akkor sírtam a munkahelyemen, amikor még tanítottam, szóval, cirka olyan öt-hat évvel ezelőtt, és ott is csak azért, mert az egyik nálam kétszer idősebb hímnemű kolléga megfenyegetett, hogy megver, ha nem törlöm ki a naplóból a fiának adott töri egyesét és a vele folytatott szópárbaj hihetetlen feszültséget generált a világ mocskától még nem érintett hamvas lelkemben. <br />Anno a mentorom, tegnap két kolléganőm, M. és E. vigasztalt, kaptam kedves szavakat, simogatást, mosolyt, nevettünk is, aztán összeszedtem magam, vállat vontam és meditációs zenét hallgatva, túlórában elvégeztem a holmi kis nyakkendős, külsős közgázos pöcs munkáját, de már nem zavart, mert tegnap este felfogtam végre, hogy igen, ha nem maradtam otthon, legalább ki kellett volna nyitnom azt a kibaszott ejtőernyőt, sokkal könnyebb lett volna a péntek és az egész hét. Könnyű szívvel (és kevésbé könnyű léptekkel) siettem hazafelé, és természetesen nem lepett meg, hogy olyan metrókocsiba szálltam, ahol egy cirka százötven-kétszáz kilós nő lehetetlenül büdösen izzadt a műanyag ruhájában. Láttam, hogy sűrű fekete szőr borítja a karját és megsajnáltam - és leültem mellé, mert hajlamos vagyok az önbüntetésre.</font></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F05%2Fcim-nelkul_24724%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F05%2Fcim-nelkul_24724%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F05%2Fcim-nelkul_24724%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t="><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibike.blog.hu/2009/09/05/cim-nelkul_24724#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibike.blog.hu/rss/image/post/id/6169982" border="0" /></a><br /></p>
0
csibike blogja
https://csibike.blog.hu
https://csibike.blog.hu/2009/09/04/cim-nelkul_609060
2009-09-04T20:23:30+02:00
2009-09-04T20:23:30+02:00
csibike blogja
https://blog.hu/user/867558
<p></p><p><font face="tahoma,arial,helvetica,sans-serif" size="2">Vasárnap este összeszámoltam a munkakezdéssel kapcsolatos lelki és fizikai hiányosságaimat, ezért egészen biztos voltam abban, hogy ezen a héten nem lehetek kőkemény, karcmentes, szikrázó szélvédő, tudtam, hogy a nyamvadt kis bogár szereppel kell beérnem, gondolatban azt is előre borítékoltam, hogy hétfőtől péntekig a lehető legbogarabb leszek, azt azonban nem sejtettem, hogy ebben az öt napban olyan csúnyán fogok beszélni, hogy a sarki kiskocsma törzsközönsége érzékeny-sérülékeny lelkületének védelmében pirulva fogja be a fülét, ha hallja. Fákkk.</font></p><p> </p><p align="center"><img src="http://csibike.blog.hu/media/image/2009-09-04/6169983/h-tukortojas.png" alt=" " width="300" height="292" /> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F04%2Fcim-nelkul_609060%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F04%2Fcim-nelkul_609060%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F04%2Fcim-nelkul_609060%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t="><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibike.blog.hu/2009/09/04/cim-nelkul_609060#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibike.blog.hu/rss/image/post/id/6169983" border="0" /></a><br /></p>
0
csibike blogja
https://csibike.blog.hu
http://csibike.blog.hu/media/image/2009-09-04/6169983/h-tukortojas.png
https://csibike.blog.hu/2009/09/03/cim-nelkul_604908
2009-09-03T09:58:34+02:00
2009-09-03T09:58:34+02:00
csibike blogja
https://blog.hu/user/867558
<p><font face="tahoma,arial,helvetica,sans-serif" size="2">Érdekes, a régi lakásunk és a közöttünk feszülő köldökzsinór legutolsó rostjai abban a pillanatban pattantak el, amikor az új lakók határozottan megtagadták a mosógépünk szerves részét képező cső kiadatását. A cső, amire a mosógéphez fűződő szoros és meghitt viszonya, illetve az elmúlt években megejtett rendszeres használat okán nyugodtan felragaszthatom a 'mi csövünk' címkét, valójában semmi kis cső, olcsón beszerezhető bármelyik boltban, mégis jó lett volna, ha nem nekünk kell beszerezni, hiszen nekünk ott volt a miénk, igaz, a költözés napján nem tudtuk leszerelni, mert ő, aki férfim évekkel ezelőtt bivalyerős hangulatában úgy rácsavarta a kád oldalán fellelhető vízcsapra, hogy négy markos legény sem tudta leimádkozni onnan, legalábbis puszta kézzel nem. A csavarásra alkalmas eszközök nem álltak a próbálkozók rendelkezésére, mert azokat egy lendülettel úgy elpakoltam valamelyik dobozba, ez a valamelyik doboz meg úgy elkeverdetett a költözés forgatagában, hogy a célszerszámokat csak néhány héttel később és véletlenül leltük fel. Az új lakók az előzetes megbeszélések során többször is széles mosollyal biztosítottak minket arról, hogy bármikor nyugodtan elmehetünk a falakon maradt ezért-azért (szintén célszerszám hiányában nem költözhettek velünk anno), meg a csövünkért is, természetesen, ó, hát hogyne, ez magától értetődik, így a két új lakó. A célszerszámokat két hullámban találtuk meg, ezért az első körben csak a falakon maradt ezt-azt sikerült leszerelni és hazahozni, a csövünktől búcsúzóban azt kértük, hogy tartson ki, hamarosan kiszabadítjuk, már nincs sok hátra, bár ha nagyon nem bírja tovább, valahogy próbáljon saját jogon letekeredni a kádról, aztán battyogjon el hozzánk. Ahogy teltek-múltak a napok, egyre mélyebbre ástam magam a dobozrengetegben és meg is találtam a csőletekerő eszközt, másnap pedig felvirradt a csőszabadítás napja. Az új lakó határozottan kijelentette, hogy nem vihetjük sehová a csövünket, mert az már az övé, nézzük csak meg, már a bejárati ajtón is lecseréltette a zárat, ergo a cső marad. Eme logikai összefüggést azóta sem tudtuk teljesen hibátlanul levezetni, biztos bennünk van a hiba, a lényeg viszont az, hogy az új lakókkal folytatott diplomáciai tárgyalások nem vezettek eredményre, nem adták oda, egészen pontosan vissza a csövünket, az meg hiába szipogott, hogy velünk akar jönni, hiszen ő a mi csövünk, maradnia kellett. Az egész jelenet hihetetlenül abszurd volt, olyan, mint amikor szíved szerint vitatkoznál egy faszfejjel, egy öreg és vörös arccal szorongó faszfejjel, mert hát faszfej és nincs igaza, de nagyon jól tudod, hogy faszfej, éppen ezért azzal is tisztában vagy, hogy bármit és bárhogy mondhatsz neki, a csökött kis agya nem veszi be az információkat, IQ-negatív a teremtmény, ragaszkodik a saját elképzeléséhez, mert neki valamilyen megfejthetetlen okból pont a mi csövünk kell, érv-ellenérv nem számít, mert faszfej és végül is csak röhögni tudsz ebben a szituációban, ott szemben a faszfejjel, már rég nem a csőről szól a történet, hanem arról a megdöbbenésről, hogy jé, ilyesmi előfordulhat és hogy milyen élete lehet az ilyen embernek és hogy csak azért nem baszod orrba, mert öreg és tényleg pár forintba kerül az excsöved és félted a kezedet és törött kézzel szar lehet úszni a Balatonban. Szóval, a köldökzsinór itt szakadt el és innentől nem hiányzott a lakás, kicsit sem, mert ilyen emberek költöztek be és csúfították el és gyalázták meg, már nem volt a 'régi lakásunk', hanem csak a 'régi lakás', mindenféle boldog nosztalgia nélkül emlegetjük, ha egyáltalán szóba kerül.</font></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F03%2Fcim-nelkul_604908%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F03%2Fcim-nelkul_604908%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F03%2Fcim-nelkul_604908%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t="><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibike.blog.hu/2009/09/03/cim-nelkul_604908#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibike.blog.hu/rss/image/post/id/6169984" border="0" /></a><br /></p>
0
csibike blogja
https://csibike.blog.hu
https://csibike.blog.hu/2009/09/01/cim-nelkul_744839
2009-09-01T21:47:54+02:00
2009-09-01T21:47:54+02:00
csibike blogja
https://blog.hu/user/867558
<p><font face="tahoma,arial,helvetica,sans-serif" size="2">Nálunk most az van, hogy ha épp egy soklábú csúf izé mászik az alig pár hetes, szóval, a gyakorlatilag frissen festett sárga falaim valamelyikén, első körben azon drukkolok, hogy nagyseggű csúf izé legyen az a csúf izé és minél előbb húzza le a gravitáció a teljesen szűz (értsd: légy, szúnyog és egyéb gusztustalanság maradványaitól mentes) falamról, plusz lehetőleg azzal a lendülettel tűnjön is el a lakásból, mert nem tolerálom a szépséges falamon mászkáló soklábú csúf izéket, de ha épp nem áramlik bennem a csúfűző csí, akkor a második körben riadóztatom ő, aki férfimet, hogy vészhelyzet van, és szépen megkérem, hogy óvatosan szedd le azt a dögöt, légyszi, de ne maszatold el, teszem azt, fújd le onnan, mert már nincs a festő és <strike>mázoló</strike> gányoló által kikevert sárgából, ő, aki férfim meg tökélyre fejlesztett technikával leszedi azt a csúf izét, A4-es lapszéllel és műanyag pohár peremével, nem keni szét a falon az izé egyik lábát sem és még életben is marad a dög. Ilyenkor azért eszembe szokott jutni, hogy anno az albérletemben egyedülállóskodván és hirtelen megrémülvén nem egy soklábú csúf izét lerúgtam a hófehér falról és másnap nem győztem tisztogatni onnan a rúgásban elpusztult csúfságból kifakadt szmötyit, mert valahogy mégsem igazán lerúgtam, hanem rárúgtam, és a papucsom-cipőm (vagy épp miben jött rám a rárúghatnék) talpának lenyomatát is kapirgálhattam le, előbbit zsepivel, utóbbit szagos radírral, bár arra nagyon büszke voltam a talpazat mintájának radírozása közben, hogy ha fenyegetve érzem magam, akár vállmagasságba is fel tudom emelni a lábamat és nem borulok fel. Nem az a klasszik Karate Kid megmozdulás, de azért hatásos. Soklábú csúf izé ellen mindenféleképpen.</font></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F01%2Fcim-nelkul_744839%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F01%2Fcim-nelkul_744839%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F01%2Fcim-nelkul_744839%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t="><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibike.blog.hu/2009/09/01/cim-nelkul_744839#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibike.blog.hu/rss/image/post/id/6169985" border="0" /></a><br /></p>
0
csibike blogja
https://csibike.blog.hu
https://csibike.blog.hu/2009/09/01/cim-nelkul_338748
2009-09-01T15:31:20+02:00
2009-09-01T15:31:20+02:00
csibike blogja
https://blog.hu/user/867558
<p></p><p><font face="tahoma,arial,helvetica,sans-serif" size="2">Egészen konkrétan úgy érzem magam, mintha fültövön rúgott volna egy morcos orrszarvú: Gyakran üveges tekintettel és álmatagon mosolyogva révedek a semmibe. A belső mozim szinte megszakítás nélkül A Nagy Nyaralás 2. képeit vetíti, én meg alig tudok elszakadni a vászontól, kimerevítem a finom, huncut, mókás, csodaszép jeleneteket, egyiket a másik után, a legjobbakat kikockázom és újraélem, csak néha, egy-egy sürgős feladat láttán rezzenek fel arra, hogy hoppá, a munkahelyemen vagyok, a dolgos hétköznapok kellős közepén, és ilyenkor nem tudom felfogni, miért nem jutott el a Nagy Manitu agyáig, hogy nekem valójában még mindig és tulajdonképpen egész évben a tengerparton lenne a helyem, kéz a kézben ő, aki férfimmel zegzugos utcácskákban bóklászva, sarki kisvendéglőkben falatozva, a csillagos éjszakában szerelmezve... Idegen a metró, taszít a sok büdös és tapló ember, az agyam nem ismeri fel a 'munka' üzemmódot, reggel fáztam, zavarnak a megölte-elgázolta-elrabolta napi hírek, szóval, van itt probléma dögivel. M., aki a legkedvesebb kolléganőm, tegnap meg is jegyezte, hogy nem való nekem a klasszik munka plusz munkahely, iszonyú jól nézek ki így nyaralás után, mintha kicseréltek volna. Egyetértek vele, mármint a munka-munkahely résszel, ha választhatnék, pölö szívesebben öntenék szappant vagy írnék hülyeségeket vagy tutujgatnék embereket vagy fűznék kagylóláncot valamelyik mediterrán csücsökben. Ott nyilván nem folyna egybe taknyom-nyálam: Az allergia szombaton jött, látott és győzött, ennek köszönhetően rosszabb esetben dártvéderesen szörcsögök, jobb esetben csak a könnyem hullik, ami a szempillafestékemmel frigyre lépve estére garantálja a pandamacis dizájnt. Az emós besorolás kizárt, ahhoz négerbarna vagyok és mosolygós és csillogó szemű, ja, meg nekem az orrom piros, nem a csuklóm. </font></p><p><font face="tahoma,arial,helvetica,sans-serif" size="2">Még nem tudom, hogy fogom túlélni ezt a hetet.</font></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F01%2Fcim-nelkul_338748%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F01%2Fcim-nelkul_338748%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F09%2F01%2Fcim-nelkul_338748%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t="><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibike.blog.hu/2009/09/01/cim-nelkul_338748#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibike.blog.hu/rss/image/post/id/6169986" border="0" /></a><br /></p>
0
csibike blogja
https://csibike.blog.hu
https://csibike.blog.hu/2009/08/30/cim-nelkul_942812
2009-08-30T02:22:17+02:00
2009-08-30T02:22:17+02:00
csibike blogja
https://blog.hu/user/867558
<p><font face="tahoma,arial,helvetica,sans-serif" size="2">Augusztusban történt I.<br /><br />A tavalyi Nagy Nyaralás 1. sikerén felbuzdulva idén is megszavaztuk magunknak a sokhetes szabadságot, ő, aki férfim meg én, csak annyi volt a dolgunk, hogy agyilag-lelkileg ügyesen kitartsunk augusztusig és minden aktuális melót befejezzünk és előre is dolgozzunk, amennyire lehet. (Csak, érted.) Iszonyú jó dolog így a nyaralás, eszméletlenül pihentető, már-már végtelenbe nyúlik. Ha jól emlékszem, nagyon meglepődtem azon, hogy hirtelen augusztus lett. Hihetetlen, milyen gyorsan telik Az Idő - idén is. (Ez most már mindig így lesz?) Jó, rengeteg minden történt velünk ebben az évben, nagy dolgok, biztos azért, de akkor is. Megjegyzem, utálom Murphy-t, mert a szabi előtti utolsó héten természetesen állni látszott Az Idő, hirtelen idegborzoló csigatempóban pötyögtek a percek. Ő, aki férfim munkahelye falitábláján vakációs visszaszámolással csepegtetett kitartást a kebelébe, tudod, ó, ió, ció ésatöbbi, én meg a napközben váltott pár soros szösszeneteink tárgyrubrikájába véstem fel minden reggel, hogy már csak öt nap, már csak négy nap ésatöbbi, szóval, senki nem mondhatja, hogy nem szurkoltunk magunknak rendületlenül. A <em>Hurrá, végre nyaralunk!</em> életérzésnek néhány órával hamarabb adtam át magam, mint ő, aki férfim, ugyanis kedvenc munkahelyem kedvenc főnökhelyettese teljesen váratlanul hazaküldött, mondván, szarul nézek ki, pedig szent meggyőződésem volt, hogy felül türkizbe, alul barna-türkizbe öltözve igazán csinos példány vagyok a csillámos türkizzel kihúzott szememmel és az ide-oda kunkorodó fürtjeimmel, szívemben a már-csak-pár-óra-és-hetekig-nyaralok örömmel. Úgy látszik, kezdődő allergiám, az agysejtgyilkos projektem utolsó simításaival folytatott harcom, illetve a szobámban rendületlenül hűtő légkondi olyasfajta pusztítást vitt véghez rajtam, amit nem realizáltam teljes valójában vagy bénán áll a türkiz, mint olyan. Meg is jegyeztem magamnak, hogy ideje szemészhez mennem, ha annyira leromlott a látásom, hogy nem tudok különbséget tenni a <em>'jól nézek ki'</em> és a <em>'szarul nézek ki'</em> kategória között. Kedvenc munkahelyem kedvenc főnökhelyettesének bevallottam, hogy fáradt vagyok, igen, tulajdonképpen, tettem hozzá gondolatban, idén még nem voltam beteg, nem pihentem egy morzsányit sem, álláskeresésre és -interjúkra használtam el pár napot, a vetélés utáni egy hét meg nem az a láblógatós, strandolós, fagyizós történet. Meglehet, szarul néztem ki, azért utolsó tartalékaimat mozgósítva hazafelé túrtam egy dögös ruhát, vettem két könyvet és némi fülembevalónak való gyöngyöt, <em>türkiz</em> gyöngyöt, eme megmozdulásaim alapján dr. csibike, a híres agyszakértő fel is állította a diagnózist, miszerint a fáradtság ugyan leamortizálta az agyközpontot, de nem eléggé, mert a pénztárcáját még megtalálja a beteg, dr. csibike, a híres lélekkurkász viszont lepisszegte kollégáját, hiszen mindenki tudja, hogy az egészségügyi vásárlás kiválóan gyógyítja a munkába belefáradt lelket. Állítását hűen igazolta a tény, hogy nagyon aranyosan örültem az új szerzeményeimnek. Egészen addig rendületlenül vidorkodtam A Nagy Nyaralás 2. első pillanataiban, amíg ki nem derült, hogy másnapra megérkezik a hidegfront, maradék allergiámat sikerült megfázással megfejelni és a foglalás ellenére mégsincs szállásunk. To be continued... (Ez aztán az izgalmas felvezetés, micsoda írói leleményesség, muhahaha.) </font></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F08%2F30%2Fcim-nelkul_942812%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F08%2F30%2Fcim-nelkul_942812%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F08%2F30%2Fcim-nelkul_942812%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t="><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibike.blog.hu/2009/08/30/cim-nelkul_942812#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibike.blog.hu/rss/image/post/id/6169987" border="0" /></a><br /></p>
0
csibike blogja
https://csibike.blog.hu
https://csibike.blog.hu/2009/08/29/cim-nelkul_579682
2009-08-29T14:10:47+02:00
2009-08-29T14:10:47+02:00
csibike blogja
https://blog.hu/user/867558
<p><font face="tahoma,arial,helvetica,sans-serif" size="2">Be tudtam lépni ide, a blogberekbe, ez jó, bár nem az én érdemem, a rendszer aranyosan észben tartotta a szezámtáruljhoz szükséges kreálmányaimat, belőlem ezeket egyből kimosta a víz éspervagy kiszívta a nap. Kissé ziláltan böködöm a betűket, A Nagy Nyaralás 2. alatt teljesen elidegenedtem a billentyűzettől, a monitortól meg könnyezik a szemem. Még másfél nap szabi, aztán hétfőn már jön a meló és a tél. </font></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F08%2F29%2Fcim-nelkul_579682%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F08%2F29%2Fcim-nelkul_579682%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F08%2F29%2Fcim-nelkul_579682%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t="><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibike.blog.hu/2009/08/29/cim-nelkul_579682#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibike.blog.hu/rss/image/post/id/6169988" border="0" /></a><br /></p>
0
csibike blogja
https://csibike.blog.hu
https://csibike.blog.hu/2009/08/02/cim-nelkul_840896
2009-08-02T18:06:30+02:00
2009-08-02T18:06:30+02:00
csibike blogja
https://blog.hu/user/867558
<p><font face="tahoma,arial,helvetica,sans-serif" size="2"><strong>Pénteken bezárom a blogot egy időre, nyaralni megyünk, ő, aki férfim meg én. Cirka szeptember elején nyitok ki, hacsak halálra nem áztatom habtestemet az ilyen-olyan vizekben. Azért szólok, mert kértétek, hogy szóljak - mindenféle riadozást megelőzendő. Addig is legyetek rosszak, pajtások, nevessetek sokat, élvezzétek az életet meg ilyesmi. Ádijosz.</strong></font></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F08%2F02%2Fcim-nelkul_840896%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F08%2F02%2Fcim-nelkul_840896%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F08%2F02%2Fcim-nelkul_840896%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t="><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibike.blog.hu/2009/08/02/cim-nelkul_840896#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibike.blog.hu/rss/image/post/id/6169989" border="0" /></a><br /></p>
0
csibike blogja
https://csibike.blog.hu
https://csibike.blog.hu/2009/08/01/cim-nelkul_645289
2009-08-01T20:55:55+02:00
2009-08-01T20:55:55+02:00
csibike blogja
https://blog.hu/user/867558
<p></p><p><font face="tahoma,arial,helvetica,sans-serif" size="2"><strong>Az megvan, amikor a nő teljesen feketébe öltözik, jön veled szemben az utcán, fekete a blúza és a szoknyája, az öve, a táskája, és azt várnád, fekete lesz a cipője is, mert valahogy úgy érzed, az passzolna igazán az összképhez, de nem, a cipője piros, piros! és ezt a nagyon erőteljes információt hirtelen nem tudod hová tenni, érthetetlen, mert miért nem fekete és hogyhogy piros? Régóta szeretném megfejteni a piros cipő titkát. Évekkel ezelőtt azt gondoltam, hogy hülyeség fekete ruhához piros cipőt húzni, kínos, ízléstelen. Sejtettem, nem jó a válaszom, a piros cipőt nem lehet ilyen egyszerűen elintézni. Mindig megjegyeztem magamnak, ha piros cipős lányt, nőt, asszonyt láttam az utcán, a boltban, a metrón, a moziban és az arcukat nézve törtem a fejemet, miért a piros cipő, mit jelenthet. Később eszembe jutott az egyik tanár kolléganőm, nyugodt, halk szavú, csendes lány, aki soha nem hordott színes ruhát, fekete, barna, sötétkék, szürke, fehér színekből válogatott magának, de volt egy piros cipője. Nem nőcis, nem kopogós, de piros. Nagyon meglepődtem, amikor először láttam rajta, mert nem az a piros típus és mégis, ahogy ránéztem, éreztem, hogy nagyon is rendben van az a piros cipő. Kulcsot kaptam hozzá, megértettem, hogy több, mint egy nyugodt, halk szavú, csendes lány, aki soha nem hord színes ruhát, fekete, barna, sötétkék, szürke, fehér színekből válogat magának. A pirosban élet van, vér, szerelem, szenvedély, játék, nőiesség. Van, aki azért hordja, mert divat, van, aki azért, mert szerepet játszik, van, aki azért, mert rejtőzködik. Aztán van olyan lány, nő, asszony, aki valami megmagyarázhatatlan késztetésnek engedelmeskedve egyszer csak piros cipőt vesz magának, mert kell, egyszerűen muszáj, ellenállásról szó sem lehet. Szerelem első látásra, mellette azonban ott a bizonyosság is, hogy az a lány, az a nő, az az asszony valahol mélyen legbelül mindig is vágyott egy piros cipőre, mert ugyan nem az a piros típus, de ez a szín is ott él benne. Azóta ismerem a piros cipő titkát, mióta megvan nekem a <a href="http://blogol.hu/comment.php?log=2582937" target="_blank" title="dögösvörös">dögösvörös</a>. Valamelyik álmos reggel mezítláb álldogáltam a cipősszekrényke mellett, fekete-fehér szoknyában, fekete felsőben és már épp beledugtam volna a lábujjamat a fekete szandálomba, amikor a piros cipellőre esett a pillantásom. Elvigyorodtam. Méghogy fekete? Kizárt! Eltoltam a fekete szandált és belebújtam a dögösvörösbe. Mintha varázscipő simult volna a lábamra, éreztem, pezsegni kezd a vérem. Teljesen más érzés piros cipőben kilépni az utcára, akkor valahogy még jobban mosolyogok és még huncutabbul csillog a szemem és még inkább nőnek érzem magam. Feldob, ha a piros topánom van rajtam. Észrevettem ám, hogy sokan megnézik és ráncolják a homlokukat. Azt hiszem, nem ismerik a piros cipő titkát. <br /><br />P.S.: <em>Give a girl the right shoes and she can conquer the world...</em> Bette Midler, igazad van.</strong></font></p><p> </p><p align="center"> </p><pre> <div style="text-align: center"><img src="http://csibike.blog.hu/media/image/2009-08-01/6169990/h-piros_cipo.png" alt=" " width="285" height="350" /></div></pre> <p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F08%2F01%2Fcim-nelkul_645289%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F08%2F01%2Fcim-nelkul_645289%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F08%2F01%2Fcim-nelkul_645289%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t="><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibike.blog.hu/2009/08/01/cim-nelkul_645289#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibike.blog.hu/rss/image/post/id/6169990" border="0" /></a><br /></p>
0
csibike blogja
https://csibike.blog.hu
http://csibike.blog.hu/media/image/2009-08-01/6169990/h-piros_cipo.png
https://csibike.blog.hu/2009/08/01/cim-nelkul_86619
2009-08-01T18:49:16+02:00
2009-08-01T18:49:16+02:00
csibike blogja
https://blog.hu/user/867558
<p></p><p><font face="tahoma,arial,helvetica,sans-serif" size="2"><strong>csibike<em> (az erkélyen kiabálva, félig röhögve):</em> Segíííts, itt egy izé... és... rajtam mászik! Segíííts!<br />ő, aki férfim <em>(rohanva, félig röhögve)</em>: Mi történt?<br />csibike <em>(undorral az orczáján, félig röhögve)</em>: Az a bazinagy izé a hajamba mászott... Most ott van a túlélő növényen, látod? Vidd innen, légyszi!<br />ő, aki férfim <em>(lelkesen, félig röhögve):</em> Jé, egy imádkozó sáska!<br />csibike <em>(még mindig undorral az orczáján, félig röhögve):</em> Nem érdekel, ne rajtam imádkozzon! Fogd meg és dobd le!<br />ő, aki férfim <em>(még mindig lelkesen, félig röhögve):</em> Mindjárt, csak hozom a fényképezőgépet!<br /><br />Ennyit a királylány megmentéséről. </strong></font></p><p> </p><p align="center"><img src="http://csibike.blog.hu/media/image/2009-08-01/6169991/h-saska_csibe.jpg" alt=" " width="350" height="228" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F08%2F01%2Fcim-nelkul_86619%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F08%2F01%2Fcim-nelkul_86619%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F08%2F01%2Fcim-nelkul_86619%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t="><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibike.blog.hu/2009/08/01/cim-nelkul_86619#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibike.blog.hu/rss/image/post/id/6169991" border="0" /></a><br /></p>
0
csibike blogja
https://csibike.blog.hu
http://csibike.blog.hu/media/image/2009-08-01/6169991/h-saska_csibe.jpg
https://csibike.blog.hu/2009/07/31/cim-nelkul_4879794
2009-07-31T21:13:31+02:00
2009-07-31T21:13:31+02:00
csibike blogja
https://blog.hu/user/867558
<p><font face="tahoma,arial,helvetica,sans-serif" size="2"><strong>Az asztalos augusztus végére ígérte a konyhabútort, ha nagyon megcsúszik a munkáival, rosszabb esetben még szeptember elején is menzakaján és családi maradékokon tengődünk, ő, aki férfim meg én. Ebbe egyelőre bele sem merek gondolni, a szeptember eleje bármit jelenthet asztalosberkekben, október közepét is. Lassan egy hónapja nincs konyhám, holott július elején azt mondta a bútoros, négy hét alatt elkészül, szóval, kinek mi a négy hét, ugye, illetve melyik négy hétről is van szó egészen pontosan. Remélem, az év azért nem csúszik. A konyha hiánya t. szüleinkből a 'szegény gyerekek, nehogy éhen haljanak' reflexet hívta elő, így a szokásos családi összeröffökön marad némi hazahozható finomság, sőt, én már kértem anyutól rántott cukkinit és tiramisut is, mert nagyon határozottan megkívántam, a lecsót viszont önként pakolta a csomagba, ismer. Természetesen frusztrál, hogy kimaradok a lecsószezonból, a piacon mindig fájó szívvel nézem a paradicsomot és a paprikát. Kínomat némileg enyhítette <a href="http://blogol.hu/comment.php?log=2614735" target="_blank" title="főnök és lecsó">a főnököm</a>, aki meglepett egy doboz lecsóval. Hálám jeléül csodálatos gyümölcssalátát fabrikáltam neki - lecsósdobozát a kedvenc munkahelyemen mostam el. Bevallom, anyutól kuncsorogtam egy kis lecsót a jövő hétre is, elvonási tüneteim vannak, na. Nyaralóhelyünkön első dolgom lesz, hogy összeütök néhány adag lecsót és hazahozom lefagyasztani. A nyaralásból általában nem kajával megrakodva tér haza az ember, tudom, de most vészhelyzet van. (Lecsómérgezésben fogok elpusztulni, szép halál, ja.) Legkedvencebb kolléganőm nagyon aranyosan felajánlotta, hogy süt-főz nekem valamit, csak ne pekingi kacsát kérjek, mert az macerás. Arra gondoltam, ha képtelen vagyok uralkodni magamon és nem bírom ki a Balatonig, veszek néhány cső kukoricát és megkérem, főzze meg. A vízforralóba azért nem szívesen dugdosnám be a kukoricacsöveket. Tulajdonképpen olyan hétköznapi dolgok hiányoznak, mint a tükörtojás, a tejbegríz, a pirított szalonna - és alá a túrós-tejfölös tészta. A menzákon néha egész jó a kaja, a néha hangsúlyos, ugyebár, de a főzeléket vagy a levest kanalazva nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy egészségtelen dolgokat juttatok a szervezetembe. Fel is szedtem két kilót egy hónap alatt, ami szerintem sok, nem a kilóim száma, hanem maga a kétkilós hízás per hónap ténye. Ráadásul egy idő után minden menzaízű. A saját ízeimet-illataimat akarom és azt a biztos tudatot, hogy mindaz, amit az asztalra teszek, egészséges és könnyű és tápláló. Soha nem hittem volna, de nagyon hiányzik maga a konyhai sürgés-forgás, adott esetben bénázás. Az elbaltázott főzelékeim is hiányoznak, meg az, hogy nem barkácsolhatok Polcz Alaine receptgyűjteményéből, Stahl Juci magazinjából, meg az együttfőzés ő, aki férfimmel, meg az, hogy pölö belecsókol a nyakamba, miközben a pörköltet kavargatom. (Apropó, gyertyaolvasztáshoz is kellene a tűzhely, gyurmáékszert is csak sütőben égethetek ki.) Az elmúlt hetekben be kellett látnom, hogy a konyha szerves része az életemnek: Jólesik ő, aki férfim elé saját készítésű ételt tenni, akár vasárnapi ebédről, akár egy stresszes nap utáni meglepetésvacsoráról van szó. Bennem még vannak ősasszonygének: Várom haza a vadászt, aztán vacsorát ütök össze az általa elejtett zsákmányból, olyan bolti zsákmányból, de ez már részletkérdés. Jó érzés, hogy enni adok A Férfinak, nem is értem azokat a nőket, akik arra büszkék, hogy nem teszik be a lábukat a konyhába, meg arra is rájöttem, hogy többé-kevésbé sikeres konyhatündérként is tombolhat a kreativitásom, alkothatok, fantáziálhatok, próbára tehetem magam. Jó, nem egy párizsis zsömlénél, de egy összetettebb Stahl-recept elkészítése már igazi kihívás. Ha konyha hiányában nem kellene mosogatnom egy ideig (itthon extravagáns módon a fürdőkádban mosogatok, kedvenc munkahelyemen viszont a konzervatív megoldás keretében), talán még az is hiányozna. <strike>Ááááá, dehogy, nemnemnem, sohasohasoha!</strike></strong></font></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F07%2F31%2Fcim-nelkul_4879794%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F07%2F31%2Fcim-nelkul_4879794%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F07%2F31%2Fcim-nelkul_4879794%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t="><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibike.blog.hu/2009/07/31/cim-nelkul_4879794#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibike.blog.hu/rss/image/post/id/6169992" border="0" /></a><br /></p>
0
csibike blogja
https://csibike.blog.hu
https://csibike.blog.hu/2009/07/29/cim-nelkul_309614
2009-07-29T20:44:56+02:00
2009-07-29T20:44:56+02:00
csibike blogja
https://blog.hu/user/867558
<p><strong><font face="tahoma,arial,helvetica,sans-serif" size="2">Tél körül lesz négy éve, hogy kórházba kerültem az általam oly sokáig elbagatellizált gerincsérvemmel: infúzió heteken át, bivalyerős gyógyszerek-injekciók, masszázs, elektromos kütyük rengetege, gyógytorna, hogy ne legyen műtét, meg hogy járni tudjak. Oltári mázlim volt, többen is mondták, tíz orvosból kilenc megoperált volna, én meg pont ahhoz az egyhez kerültem, aki a nehezebb utat választotta. Az más kérdés, hogy elfáradt valahol az út első harmadánál és a kiszabott kezelés után sántítva, komoly fájdalmakkal eresztett szélnek, tarsolyomban gyógybogyókkal, krémekkel, és természetesen nyugodtan menjek vissza, ha baj van. Naivan abból indultam ki, hogy a kórházban teljesen meggyógyítanak, szerintem az orvosnak ez a feladata. Amikor pölö törit tanítottam, én sem csak őskorból-ókorból adtam ízelítőt a diákoknak, a középkort és társait sem némi zsebbe csúsztatott pénzmag hatására okítottam. A példa nem jó százszázalékosan, de a lényeget érezteti. Nem vagyok az a pénzdugdosós típus, ha ennyit szánt rám a doki, akkor ennyit szánt rám, megvontam a vállam, tudomásul vettem. Lehet, a törött könyököm is azért gyógyult nehezen, mert néhány alkalom után már nem kaptam időpontot gyógytornára, igen, ott sem nyomtam ezreseket-tízezreseket a fehér köpeny zsebeibe. <br />A kórház után hónapokig tartott a sántítás-bicegés leküzdése, eljutottam természetgyógyászhoz és gyógytornászhoz is. Mindkettő hatott, a különbség csak annyi, hogy az előbbi szeánszaira úgy beszéltek rá és úgy vittek el, illetve majd' összeszartam magam a fájdalomtól, a kezelések után nem sok választott el attól, hogy négykézláb kússzak haza vagy egyáltalán ne akarjak hazakúszni. Utóbbihoz a kificamodott kulcscsontommal kerültem, máig nem tudom, hogy hoztam össze a ficamot, mindenesetre a dokik érdekesen reagáltak az állapotomra, mintha nekem tényleg az lenne a passzióm, hogy kificamodott kulcscsontot hazudok bele a világba. Emlékszem, az egyik helyen röpke néhány órás várakozás után kioktattak, hogyha nem baleset következtében szedtem össze a ficamot, nem tudnak velem mit kezdeni és bekísérték a dokihoz az utánam következő nénit, egyetlen dudor kéklett a térdén, elesett otthon, az meg balesetnek számít a javából. Valami komoly háttéranygot kellett volna kitalálnom, színészkedni-rájátszani és akkor ellátnak talán. Egy másik helyen azt próbálták elhitetni velem, hogy eddig is ilyen furcsán állt a kulcscsontom, csak nem tűnt fel. Ühhü, majd' három évtized alatt nem vettem észre, hogy kiáll a csont a nyakam alatt, zsibbad és remeg a karom és egy pohár vizet alig bírok felemelni. Ja, tényleg, valamit nagyon elnézhettem. A gyógytornászt különben nagyon csíptem, a kulcscsontomat vittem el hozzá végső kétségbeesésemben, szerencsére még nem a kezemben lóbálva. A nagymamakorabeli csupaizom és csuparánc aprócska nő egy lendülettel átgyúrt és meghajtogatott, közben ontotta a magából a gerincsérves tudnivalókat, szinte újjászülettem a kezelés alatt és az volt a legjobb, hogy egyáltalán nem fájt. A természetgyógyásznak hála egyébként annyira rögzült bennem sejtszinten a gerinckezelés-doki-pokoli kín képzettársítás, hogy szabályosan összerándultam az érintésére, pedig csak a vállamhoz ért, finoman. <br />A teljes gyógyulásig sok idő telt el, többször visszaestem, pölö azért, mert nagyon kifeküdtem (-tük az aktuális pasikkal) az ágyamat és valamim megint becsípődött egy oldalfordulás közben, meg egyszer azért is, mert az egyik ex elvárta tőlem, hogy húszkilós könyveszsákokat cipeljek, holott tudta, sérvem van, én meg az ilyesmire úgy reagálok, hogy összeszorítom a számat és csakazértis megcsinálom, ha belerokkanok, akkor is, mert dögöljek meg, ha az ilyentől segítséget kérek. Ez olyan büszkeség-dac-egyedül is boldogulok keverék nálam, életveszélyes, tudom, azóta ő, aki férfim nagyon sokat faragott ebből a káros tulajdonságomból. Anyuék miatt anno nagyon sajnáltam, hogy a súlyosabb periódusokban nyomorékként vegetáltam az ágyon, kegyetlen látvány lehet ez egy szülőnek. Se ülni, se állni nem tudtam. Abban az életszakaszomban rengeteg mindent helyretettem magamban, sokat gondolkodtam-tépelődtem a sorsomon, ki vagyok és mit akarok kezdetű kérdéseken. Mintha tegnap lett volna, hogy kommandósokat megszégyenítő technikával kúsztam az albérlet ütött-kopott parkettáján, talán három méter sem volt az ágy és a vécé között, nekem mégis egy örökkévalóságnak tűnt, mire elvánszorogtam a vécéig, a fűtőcsőbe kapaszkodva, fájdalomtól verítékezve küzdöttem fel magam az ülőkére, ahol csak pár pillanatig tudtam megmaradni. Abban a pár pillanatban a nagypapámhoz fohászkodtam, hogy szóljon néhány jó szót az érdekemben ott fent valakinek, ha van Isten, akkor neki, mert ami engem illet, feladom, nem bírom elviselni ezt a fájdalmat. Korábban nem csináltam még ilyen könyörgős-imádkozós-fogadkozós kört, azóta sem, ott viszont annyira magától értetődőnek tűnt végső kétségbeesésemben. Persze, vicces jelenet is eszembe jut, mondjuk az, amikor már jobban voltam és valamiért futni kellett a villamos után, nagy röhögések közepette biztattuk egymást anyuval: ő a fölös kilók miatt szedte lassabban a lábait, engem meg a bicegés akadályozott meg egy Merlene Ottey-típusú száz méter lefutásában. Annyira kis nyomoroncok voltunk, ahogy ott küzdöttük magunkat előre a villamos felé, hogy azon már nevetni kellett, szívből, a könnyeink potyogtak, annyira röhögtünk. <br />Gályahelyen állandóan éreztem a derekamat és a jobb lábamat, mihelyt kiderült, hogy végre szabadulok onnan, huss, elmúlt minden fájdalom. Igen, a gerincsérv lelki eredetű, a megoldatlan kérdések terhelnek, nyomnak-nyomasztanak, így jelez és tiltakozik a szervezet, az enyém is. Most már csak akkor fájdogálok, ha ő, aki férfim minden tiltása ellenére sokat pakolok vagy emelek, ha rosszul ülök-állok, ha front van. A gyógytornásznál tanult gyakorlatsort és a kórházban rögzült gyógytornafeladatokat többé-kevésbé rendszeresen végeztem az utóbbi években, gyógyszert cirka három éve nem szedtem, a durvább kencéket is végleg elhagyhattam. Jobb pillanataimban hajlottam arra, hogy lazítok, mert az ember ilyen, ha meg erőteljesebben fájtam, lelkiismeretesen tornáztam, de nem egyszer teljesen hanyagoltam a gerinctornát, gondolván, jól vagyok, minek az nekem. Nem fogtam föl, hogy egy életre szól, talán mostanában kezdem kapisgálni. Kicsit félek attól, hogyha gyerekünk lesz, egy három-négy kilós baba anyahajójaként kell majd funkcionálnom és szétporlad a gerincem, vagy ha megszületik, soha nem emelhetem-vehetem fel, ezek a rémképek azért eléggé motiválnak, bár talán az lenne a legjobb, ha abszolút magam miatt tornáznék. <br />Igazából a fitballal megbolondított Pilates gyakorlatokhoz kapcsolódó kudarcomról akartam írni, csak elmerengtem a bevezetésnek szánt néhány sor közepette, aztán ez lett belőle. Sebaj, majd legközelebb.</font></strong></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F07%2F29%2Fcim-nelkul_309614%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F07%2F29%2Fcim-nelkul_309614%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fcsibike.blog.hu%2F2009%2F07%2F29%2Fcim-nelkul_309614%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t="><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://csibike.blog.hu/2009/07/29/cim-nelkul_309614#comments"><img class="item_ctp" src="https://csibike.blog.hu/rss/image/post/id/6169993" border="0" /></a><br /></p>
0
csibike blogja
https://csibike.blog.hu