(#195)
Jön a süti, jön a finomság, jön a bambi, jön a mennyország... Sállálááálááá. Úgy látom, a Republic is tudta A TITKOT.
Mielőtt még megvádolnátok azzal - jelzem: MINDEN ALAP NÉLKÜL -, hogy nonstop csokit, sütit és gumimacit kajálok, leszögezem: most kivételesen ártatlan vagyok. Szóval, az úgy volt, hogy én igazából nem is akartam tiramisut enni, komolyan nem. De hirtelen hipp-hopp a tányérkámban termett és követelte, hogy egyem meg. Megfenyegetett, hogy ha nem eszem meg, eleget tesz szuicid hajlamainak és leveti magát a konyhaasztalról. Nem volt választásom... lesből támadott... Nem is tudom, hogy szabadult ki a hűtőből, hiszen leláncoltam az ajtaját... még a létrát is az ajtónak támasztottam... a hűtő elé pedig farkasvermet ástam. Lehet, az volt a gond, hogy elfelejtettem többmázsás bádigárdot állítani a hűtő mellé. Ti is láthatjátok, én tulképp csak engedtem az erőszaknak, ha már ilyen kis David Copperfieldre hajazó terülj-terülj-tányérkám van. Hümhüm… fincsi volt.
.
.