(#164)Szabó Lőrinc: KáprázatElőször a szem csókol, aztán a kezem,mint tenger ömölsz el érzékeimen,mint tenger ömöllek én is körül,aztán part, s tenger összevegyül,s együtt, egymás partján heverünk;vagy nyári réten ringat gyönyörünk,s mi vagyunk a virág, az…