csibike blogja

Néha szeretnék vérgenya lenni. Odavágni a szavakat, de nem ám a hátába szúrni, bele a szívébe, tökéletes célzással, hidegen, kegyetlenül, hogy fájjon és pusztítson és lássam szemében a kínt... Végül nem mondok semmit, megsajnálom. Őt is. Mást is. Mindig. Csak magamat…

Tegnap este kurvasok ember szorongott a négyeshatoson, ma délelőtt szintén. Kezdem veszettül rühellni, hogy esténként csak a harmadik-negyedik villamosra férek fel, pedig még a seggemet is behúzom, kisdobos becsszó. Nem tudom, miért kell állatok…

Mindjárt kezdődik a tűz- és munkavédelmi oktatás, juhhé, hiába lógtam el kétszer, szerveztek egy extra alkalmat csak nekünk, renitenseknek, megszívtam, nem kicsit, ez a mezítelen igazság. Tavaly pillanatok alatt megjegyeztem a poroltó működését: pöcök ki,…

Meggyónom bűnömet: Ma gyilkoltam. Véletlenül, tényleg véletlenül ::ártatlan szemekkel pislogó szmájli:: Igaz, a blue tacket előre megfontolt szándékkal kentem mini csokimikulásom hátára, és az is igaz, hogy habozás nélkül felragasztottam a monitorom keretére, de a…

Kutyálkodó kérésére: A legborzalmasabb karácsonyi ajándékokat apai nagymamámtól kaptam, bombabiztos kézzel választotta ki a lélekgyilkos bűnronda és használhatatlan ruhadarabokat, ezek max. a 19. század slágertermékei lehettek volna. A…

Valahogy eszméletlen gyorsan telik ez az év, tavaly vagy előtte nem volt ilyen érzésem. Vagy azért, mert sűrű, tele jó és rossz pillanatokkal, emberekkel, találkozásokkal, élményekkel... vagy  nem tudom. Mindenesetre heves hiányérzetem van.…

Mélyen magamba néztem, höhöhö, és rádöbbentem, három dolog tudna kizökkenteni hétfő reggeli fullkómás letargiámból: Szex, két egy tányér lecsó, epres Milka. Ebben a sorrendben. Perpill egyikre sincs esélyem, ergo sanszos, hogy hiszticsirke leszek végigduzzogom a napot.…