Illatos-zamatos könyv, ilyen jószagúnak, finomnak, simogatónak képzelem a szederbort is, minden cseppje boldogság. Varázsos-mágiás könyv, pillanatok alatt belefeledkeztem, szememben ezerszín táncolt, orromban napsugaras illatok ficánkoltak, bőröm bársonyos levegőt szippantott magába. Szívmelengető-mosolygós könyv, szeretem a könnyed humor puha takarójába bugyolált szép és igaz gondolatait.
Joanne Harris hétköznapi dolgokról mesél, arról ír, ami igazán fontos az életben, szerelem, barátság, bizalom, önbecsülés, összetartás és még sorolhatnám. Nem használ nagy szavakat, egyszerű, emberi, őszinte. Nem jó könyv a szó klasszikus értelmében, inkább olvasni jó, olyan, mint egy kedves francia falucska fogadójában elfogyasztott kellemes ebéd: Kockás abrosszal megterített asztal mellett ülsz a teraszon, a fehérre meszelt falakat életzöld borostyánfüggöny takarja, a nyitott konyhaablakon át vidám nevetés hullámzik feléd, régi sanzonok úsznak a levegőben, arcodat napfény cirógatja, lusta macska napozik a lábad mellett. Élvezed az ízeket-illatokat, hűs bort kortyolgatsz elégedetten, kisimultan, lecsendesülve, lelkedet átjárja a boldogság - igen, így tudnál élni, így lenne érdemes élni. Lehet, sőt, biztos, hogy eszel majd homárt és kaviárt egy elegáns étteremben, nem is egyszer, finom lesz és kifogástalan, mint mindig, de erre a francia fogadóban elköltött ebédre egész életedben emlékezni fogsz.