Az a némber, aki kora este és rohantában úgy térdkalácson vágott az IKEA-s szatyrával, hogy percekig nem bírtam a bal lábamra állni és kéket-zöldet-lilát, valamint apró pöttyöket, illetve robbanó csillagokat láttam kínomban, na, az a némber jön nekem egy borogatással. Minimum. Nem haragszom, megértem, hogy sietett a metróhoz, én is szoktam, igaz, közben nem gázolok át másokon, mint hasmenéses orrszarvú a gyanútlanul nézelődő gekkón, bár ez egyéni szocprobléma, tudom, annak viszont örültem volna, ha féltégla helyett pölö puffasztott rizst, óvszert, mozijegyet tart a szatyrában, vagy valami ilyesmit, lényeg, hogy nem fáj, ha a térdembe csapódik.

Az első napom egyébként igen boldogító módon alakult: Majdnem lerendeztem a szabi alatt felgyűlt melót, majdnem, csak néhány masszívabb gebasz maradt holnapra, zseni vagyok, naná, javasolni is fogom a főnöknek, hogy a jövőben a havi 2 nap munka - 28 nap szabi felállásra tartanék igényt, tökéletesen megfelel az adottságaimnak, minek járjak be, ha ennyire, érted, ha ennyire hatékony vagyok. (Ehhh, szerintem nem díjazná az ötletet. Pedig.)