Melóhelyen kedden nem volt áram, tegnap pedig az egész számítógépes-netes rendszer összeomlott, sejthettem volna, hogy a hét utolsó dolgos napjára is jut valami ínyencség, igaz, én vagyok a hülye, minek állok le agyatlan és kicsinyes hisztis picsákkal vitatkozni, legközelebb befogom a csirkecsőrömet, szolgalelkűen és mosolyogva elvégzem mások munkáját is, örömmel, naná, nem háborgok majd, sőt, kérni fogom, hogy hadd húzzam az igát helyettük, mert az úgy a fincsi. (Ehhh, fenét, ahhoz túl fejlett az igazságérzetem. Fákkk.)

P.S.: Nem tudom megérteni azokat az embereket, akik képtelenek elismerni a saját hibájukat, akár a legapróbbat is, helyette rögtön támadnak, hogy így védjék a nagy semmit, körmükszakadtáig. Elismerem, bazinehéz kimondani, hogy bocs, hibáztam, de tanulható és megéri megtanulni.