Ímé, szokásos legjeim, perpill a 2008-as eresztés:

Legspontánabb: M&L meghívása Dublinba - és Andrea Bocelli koncertre. (M&L végigolvasta a blogomat és a benne szereplő infók alapján jól kitalálták, hogy menjünk ki hozzájuk a dublini Bocelli koncertre. A hír hallattán napokig nem bírtam abbahagyni a vigyorogást és örömtől csillogó szemekkel egyre csak azt ismételgettem, hogy "Hűbzmg, ezt nem hiszem el!" vagy "Basszus, beszarok, ilyen nincs!" vagy "Áááállaaaaatttt!". Jó, tudom, önkifejezésben még fejlődhetnék egy kicsit. L egyébként igen nagyon meghatóan azt írta nekem, hogy "sajnos ...nem olvastam a blogodat, mielőtt találkoztunk, akkor biztos nem hagytalak volna békén és ezer kérdésem lett volna. Ez a (ő, aki férfim neve) gyerek módfelett mázlista, remélem, megérdemli." Nem bánom, hogy végül nem jött össze a koncert, az viszont fix, hogy jövőre meglátogatjuk őket és a nyakukba borulok - Bocelli dalokat dúdolva. M&L meg énekhangomon kiborulva lendületből felrak a Dublin-Budapest járatra.)
Legboldogabb: Összeköltöztünk, ő, aki férfim meg én - és azóta sem akarunk szétköltözni, hö. (Tudod, az az érdekes, hogy olyan, mintha mindig is együtt éltünk volna. Ki érti ezt.)
Legkönyvesebb: Ez az év. (Régi vágyam volt, hogy ismét sokat olvassak és a sok még véletlenül se történelem vagy német szakirodalom legyen, oké, néhány pszichológia könyv becsúszott, de az bocsánatos bűn vagy ha nem, akkor legyen az, plíz. Harmincegy elolvasott könyvet számoltam össze idén - elégedett vagyok. Jövőre kénytelenek leszünk néhány új polcot venni.)
Legélménydúsabb: A nyaralásunk, főleg Rodosz. (Ízig-vérig mediterráncsirke vagyok, nem értem, mit keresek a Kárpát-medencében.)
Legcsúnyább: Balatonon lőtt rózsaszín plüsskacsánk. (Családtagoknak és barátoknak csak óvatosan mutogatjuk, nehogy rosszul legyenek.)
Legmegtanulhatatlanabb: A cd-ket és a dvd-ket képtelen vagyok visszatenni a tokjukba. (Ő, aki férfim ezt nehezen viseli, már papírtokot is vett nekem, színeset, hátha így nagyobb késztetést érzek a bepakolásra. Az eredmény? Fogalmazzunk úgy, hogy van, amikor rendesen elrámolom a mezítelen cd-t/dvd-t, cirka havonta egyszer - bár akkor az összeset.)
Legedzősebb: A térdig-combközépig érő generáció családunkban leledző fenegyerekei. (Imádom őket és az is klassz, hogy most már nem fejelnek le azért, ha kisajátítom a játékaikat.)
Legelbaszottabb: Még év elején melót kellett volna váltanom, ahogy terveztem. (Hiba volt csak azért maradni, mert jajj, sok a meló és nehogy megszívják szegény többiek a létszámhiányt, nekem is szarnom kellett volna az egészre, úgy, ahogy mindenki másnak, nem pedig hülye lúzerpicsa módjára gürizni a hiányzók helyett, hónapokon át rendszeresen gyomorgörcsölni és ájulgatni a stressz és a meló miatt. Dögöljek meg, ha még egyszer becsületből kitartok valaki/valami mellett.)
Leg...bb: A blogom miatt melóhelyen a létező legfeketébb bárányt akarják faragni belőlem, egy csirkéből, érted. (A kísérlet nem kicsit szórakoztat, szorgalmasan jegyzetelek is, hogy kell az ilyesmit csinálni, ez a tapasztalat eddig kimaradt az életemből, talán még egy ügyvédet is megkérdezek, mi mindent tudok kihozni a szituból, viszont hiába töröm okos kis buksimat, a megfelelő jelző még mindig nem jutott eszembe.)
Legmeglepőbb: Movhu és a felkérése, hogy firkáljak a blogjába. (Őszintén szólva megszeppentem és néha még most is megszeppenek - igyekszem kinőni, ígérem.)
Legsikeresebb: Konyhatündibündi énem kibontakoztatása. (Ehető a sütim, ehető a sütim, ehető a sütim!)
Legszívmelengetőbb: Ő, aki férfim édesanyjával az utolsó pillanatban varrtuk meg a karácsonyi terítőnket. (Pontosabban ő varrt, gyönyörűen, én meg a lelki támogatást adtam és hallgattam a kedves lánykori sztorijait. Nagyon meghitt pillanat volt.)
Legszámtalanabb: Tea, bizsu, könyv, barkácscucc. (Még mindig. No meg a szex, hehe.)
Legfifikásabb: Jó mélyre süllyesztettem a bögrék, tányérok, konyhai edények tömegét, kvázi hozzáférhetetlenek, így kevesebbet kell mosogatnom. (Legszebb álmaimban eldobható és lebomló tányérok, poharak, evőeszközök szerepelnek. Olyan sokat kérek?)
Legizgalmasabb: Ahogy arctalan bloggerekből arcok lettek. (Idén is.)
Legkinőhetetlenebb: Gyermeklélek és bolondság, az a bizonyos AB normál vércsoport. (Talán nem is kellene? Ezen még vacilálok. A naivitásomból viszont tutira le kellene faragnom, jobb lenne nekem is.)
Legfájdalmasabb: Megátalkodott torok- és hangszálgyulladás. (Hetekre kivont a forgalomból. Mondjuk, legalább csöndben vagyok, az is valami, ő, aki férfim biztos értékeli, bár a dártvéderes halálhörgésem nem túl szexi, belátom.)
Legveszélyesebb: Én. Saját magamra. (De tudod mit? Nem bánom.)

Legyen úgy jövőre, hogy többet nevettek, hogy több időt szántok magatokra és azokra, akik fontosak nektek, hogy eléritek, amiről álmodoztok, hogy boldogabbak és egészségesebbek és bátrabbak lesztek... és hogy többet szexeltek, mert az jót tesz a testnek, a léleknek, a szívnek és a ráncoknak is. Ezt kívánom nektek, ufff.