(#182)

Mivel nincs se kertem, se erkélyem (tériszonyom miatt oda csak biztosítókötéllel merészkednék ki... lakván a 7. emeleten... ergo csak a 2-3. emeleten vagyok hajlandó integetni bárkinek is az erkély korlátja mellől, hihi), így csempésztem be a tavaszt a lakásba. Ajánlom figyelmetekbe kedvenc "vázámat": eredetileg méz volt a macis üvegcsében, de egy ideje vázaként funkcionál. Nem is vagyok hajlandó igazi vázát venni.

A nárcisz (merthogyazvanaképen) egyébként az önimádat, öncsodálat szimbóluma – ehhem, ehhem... ez pont nem jellemző rám. Pasikat szoktam az őrületbe kergetni az állandó elégedetlenkedésemmel. A görög mitológia szerint a szép Narcisszusz kegyeiért számos nő versengett – hiába, a jóképű ifjú lába nem gyengült el az iránta rajongó asszonysereg láttán (azért remélem figyelitek... péntek este összedobni egy ilyen mondatot... istennő vagyok, höhö). Narcisszuszt azzal büntették dölyfössége miatt az istenek, hogy amikor meglátta tükörképét egy forrásban, beleszeretett önmagába. Nonstop a saját tükörképében gyönyörködött – sokan úgy vélik, a tükör eredete erre vezethető vissza. Az ifjú végül belehalt az önmaga iránt érzett reménytelen szerelembe. Holtteste virággá változott, amit róla neveztek el.

.

.