(#203)
Ráadásul nemcsak kemény, de szinte kinyithatatlan. Legalábbis nekem nem sikerült. Miközben vetettem rá egy terminátorosan halálszigorú pillantást (csak hogy tisztában legyen a helyzettel: ha beledöglök is, kinyitom és összeszerelem a játékomat), felsorakoztattam az egész arzenált: csavargatás puszta kézzel, nyitogatás gémkapoccsal, késsel, ollóval, kulccsal, rotringgal, hajcsattal, körömreszelővel... majd páros megoldásokat alkalmaztam (mert ugye eszméletlen kreatív vagyok): feszegetés késsel-ollóval... hajcsattal-késsel... gémkapoccsal-rotringgal... Mivel csak két kezem van és a lábujjas fogásom hagy még némi kívánnivalót maga után, ejtettem a hármas variációkat és bepróbálkoztam a "szezámtárulj" varázsszóval... később a "nyílj-ki-a-kurva-életbe" imaformulával. Utolsó reményként nagy vehemenciával rátapostam... azóta sántítok és azon filózok, vajh mivel lehetne kitölteni a talpamon tátongó tojásnyi lyukat.
Miután csődöt mondott női fegyvertáram, megkértem a sírva röhögő (vagy röhögve síró?), a szeme elé táruló kísérletezések miatt többször is öndefibrillálást alkalmazó adományozót, hogy nyissa ki. Kinyitotta. Egy csavarintással.
Ekkor gondoltam arra, hogy elől harakirit, hátul pedig szeppukut követek el...
.
.
