(#284)
Ímé, a bizonyíték: Cirka 2.5 órás várakozás után tegnap este nem én voltam a legfáradtabb.
Csörög a mobil. Felveszem.
Ő: "Halló, itt Gizus nővér. Doktornő megérkezett, jöhet."
Én: "Jó estét. Már itt vagyok..."
Ő: "De jó, akkor nyitom a kaput."
Én: "Ne nyissa, köszönöm, már itt vagyok."
Ő: "Igen? Bejött az ajtón is?"
Én: "Igen, már itt vagyok..."
Ő: "Tényleg? Hol?"
Én: "Nézzen fel, legyen szíves... kb. 5 perce itt csápolok... az Önnel szemközti széken..."
P.S.: Finoman és nőiesen fogalmazok, ha azt mondom: Nem bírtam abbahagyni a röhögést.
.