(#234)Szabó Ila: EpilógMár csöndesen szeretlek, szelíd szavam se szól. Könnyebb neked, ha vágyamcsak hangtalan dalol. Nem várlak, nem kereslek, nem álmodom veled, feloldom gondod, vétked, mit én hoztam neked. S a csöndes könnyek éjén én áldva áldalak, köszönnöm kell, hogy…