(#336)Dsida Jenő: Az én kérésemAz ábrándok, mik itt élnek szívemben,Immár tudom, hogy nem maradnak itt,Minden, ami szép, gyorsan tovalebben, Az élet erre lassan megtanít. Mert mi az élet? Percek rohanása;Fagyos viharként száguld mindenik,Mögöttük sír a kertek pusztulása,S a…
(#335)"A sün egy makacs madár. Csak akkor hajlandó repülni, ha belerúgok..." Ezen tegnap annyira röhögtem, hogy a könnyem is kicsordult. Veszélyes, ha éncsirkeségem röhögőgörcsöt kap - ezt többen is tanúsíthatják. Tudom, egyszerű lélek vagyok, no. Ez van..
(#334)Van abban valami eszméletlenül bájos, valami rendkívül hízelgő, valami elképesztően izgalmas, valami meghökkentően magával ragadó, hogy a puszta létem elég ahhoz, hogy hajnalok hajnalán felkeljenek miattam és hóbanfagybanszélbenesőben lecövekeljenek az…