(#432)

Soha nem állítottam, hogy hibátlan vagyok, számos rossz tulajdonságom következményét nap mint nap viselem...
Mindig a saját fejem után megyek, más tapasztalata nem hiteles számomra, nem tart vissza a legnagyobb hülyeségtől sem. Ha végül betöröm a fejemet, legalább elmondhatom magamról, hogy megpróbáltam. A saját döntéseimért vállalom a felelősséget. Meg a büntetést is.
Mindig azt mondom, amit gondolok. Képtelen vagyok színészkedni. Egyszer megpróbáltam, de kiderült: a hazugságba bele lehet rokkanni.
Hiszek abban, hogyha én nem bántok valakit, az a valaki sem fog bántani engem. (Ne röhögj, ilyen állat vagyok...)
Nem állok be a sorba csak azért, mert mindenki más úgy tesz. Új sort kezdek, és nem érdekel, ha egyedül állok benne.
Mindent addig gyűrök, amíg ki nem hozom belőle a lehető legjobbat. A saját mércém szerinti legjobbat. Rendkívül hatékony önpusztító módszer.
Nem tudom megbocsátani, ha visszaélnek a bizalmammal. Lehet, egy idő után halványodik az árulás érzése, a tüske azonban örökre megmarad.