(#489)
Ismét bebizonyosodott, hogy nem vagyok trendi. Csak néztem a színházi tömeget, és nem győztem csodálkozni. Aranyszínű papucsban tébláboló tinikamaszpubertás, kinyúlt strandruhában gyerekeit és hites urát terelgető háziasszony, mintás izompólóban feszítő faszagyerek, farmerben sörhast rejtegető agglegény. Divat az igénytelenség? Már itt is?
Bocsánat, de nem azért járunk színházba, hogy kicsit kizökkenjünk a hétköznapokból? Hogy pöttyet lerázzuk magunkról a szürkét-egyhangút? Hogy elvarázsolódjunk, rácsodálkozzunk? Nem természetes, hogy megadjuk a módját, és illően felöltözünk?
Nem ünnep többé a színház? Beérjük a naptárban előírt ünnepekkel?
Lehet, rosszul vagyok bekötve... és nekik van igazuk.
