(#501)
Néha nagyon tudom fájlalni, hogy nincs nálam sokkoló. Vagy dobócsillag. Vagy csak egy szimpla féltégla. Adott esetben unokaöcsém nagyon korrekt fejelését is be lehetne vetni: Egyre ritkábban nyúlom le a játékait - totál ciki egy kétévestől benyalt agyrázkódás.
Célszemélyként perpill az a kozmetikus funkcionál, aki fülig pirulva arra kér fazongyanta előtt, hogy hagyjam magamon a bugyimat, majd reszkető kezekkel változatos véraláfutásokat produkál...
Hazaérve lecsekkoltam a tükörben: Ott nem is vagyok ijesztő... Erőteljesen filózok azon, hogy visszamegyek a szépítész némberhez, és bosszúból én gyantázom le őt - szálanként, bazze.
