Ha jobban belegondolok, úgy vagyok a csizmákkal, mint a pasikkal: Nem kell az, ami nem fog meg első pillantásra, nem kell az, ami messziről csillog-villog, nem kell az, amiért mindenki bolondul, nem kell az, ami néhány használat után tönkremegy, nem kell az, ami tucat. Először van térdig érő nőcis nőies csizmám. Nyolc centis sarokkal. Ebből adódik a tény, hogy járni még nem tudok benne, viszont a zipzárral már igen extravagáns mintát karcoltam a bőrömbe, lehet, némi húscafat is a fogak közé akadt. Naja, ezért a kandúr a csizmás, nem a csibe.
