"...miért működik olyan mechanizmussal az emlékezet, hogy az öröm, az eksztázis, a siker, a vakító, boldog beteljesülés higgadt, tárgyilagos, kicsit szomorú emlékként rezeg vissza, de az átélt kín, a megaláztatás, a rémület, a rég elmúlt, elhantolt halott utolsó moccanásai plasztikusak és akusztikusak?"
/Szabó Magda: Für Elise/
P.S.: Nagyon vártam a folytatást...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
