Ha azt mondjátok, valaki tényleg megnyerte a lottó ötöst, mindenféle bunda nélkül, teszem azt, K. Béla rokkantnyugdíjas Kistarcsáról, aki korábban még véletlenül sem dolgozott A cégnél, és kézhez is kapja a több, mint 2 milliárdot, elhiszem. Csak mondjátok azt.
(Eddigi életemben kizárólag egyszer nyertem valamit. Még az ősidőkben, 1992-ben lelkes olvasója voltam az Ifjúsági Magazinnak. Apropó, olyan klasszikusokra, mint 100xSzép, Popcorn, első magyar BRAVO, emlékszik még valaki? Az IM már akkor is a tinik szívéhez szólt, az A4-es, kiszedhető Mel Gibson poszterrel az enyémhez mindenféleképpen, mellette teljesen eltörpült a kétfordulós ciprusi kvíz. Mindent tudtam Ciprusról, zászlót, olajbogyót, fővárost, csak Makarioszt kérdeztem meg drága nagyapámtól, s mivel kalandvágyó csirke voltam már akkor is, a válaszokat beküldtem a szerkesztőségbe, „úgysem nyerek, de legalább megpróbálom” alapon. Akkoriban, mondom, az őskőkorszakban járunk, még nem volt mobilunk, vezetékes telefonunk, netünk sem, az IM két utazó ügynöke házhoz jött, az ütött-kopott lakótelepre, majdnem elájultam, amikor megtudtam, hogy egyhetes, kétszemélyes ciprusi utat nyertem, szegények hosszú percekig vágyódtak a defibrillátor után, azt hitték, nyakukba ugrok az örömtől, én azonban rendületlenül sápadoztam. Remegő kezekkel vettem el a levelet, a magazin legújabb példányát és még sok egyebet, aztán csak pislogtam döbbenten, mint rövidlátó sünfiú, ha sünlány helyett a kefét szexuálja. Az IM-esek nem vicceltek: Volt ünnepélyes repjegy-átadás a szerkesztőségben, interjú, ahol aranyosan elmondtam, hogy én még csak Bécsben jártam széles e világon, fotó, még azt a bazinagy zsákot is megmutatták, amiben a beérkezett jó válaszokat tárolták – nem tudom, sorsoláskor ki nyúlt és hová, de köszönöm. Ciprus volt az első igazi külföldi nyaralásom. Ja, meg 14 évesen itt szerelmesedtem bele először egy férfiba, a harmincas idegenvezetőbe, gyönyörű szeme és hosszú haja volt, kicsit sem hasonlított korosztályom hülyegyerekeire, messziről imádtam, de annál nagyobb tűzzel, piciny tinipubertáskamasz szívem majd’ meghasadt, amikor haza kellett jönnünk… ::nosztalgiázó szmájli:: Szóval, az elmúlt 16 évben még egy nyamvadt Coca Cola tollat sem nyertem, Ciprussal kimerítettem az egész életre szóló keretemet.)
