Az Anyád lehetnék habkönnyű vígjáték, annyira könnyű, hogy mozi után harminc perccel már egy poénra sem emlékszel. Nem baj, nem ezért született a film, ilyen is kell, nem lehet mindig művészfilmekre katartizálni. Készítői pusztán szórakoztatni akarnak, mély érzéseket, világmegváltó gondolatokat ne keressetek, hollywoodi önfikázás viszont van dögivel. Michelle Pfeiffer gyönyörű, bár drámában jobban szeretem, ha tizenöt évvel fiatalabb lennék, Paul Rudd poszterekkel tapétáznám ki a szobám falát. Elröhögcséltem a filmen, a salsa szószt is ki tudtam mondani - összességében kár lett volna itthon maradni.

P.S.: Már ez a bejegyzés mélyebben szánt, mint maga a film.