Zajos éjszakám volt, szinte minden órában felébredtem a saját köhögésemre, masszívan meg akartam fulladni, az ilyen hiteles, magával ragadó halálhörgés Oscar-díjat ér Hollywoodban, de egy jelölést mindenféleképpen. A doki köptetőt írt fel az antibiotikum mellé, este is fel kell hörpinteni egy adaggal, lehet, ezzel másnak nincs gondja, csak én vagyok olyan lúzer, hogy nem tudok egyszerre aludni és köhögni/fulladozni/köpni. Félálomban Strepsilst szopogattam, hátha jótékonyan simogatja a torkomat és aludhatok pár órácskát egyhuzamban, ehhez képest halálra rémültem, amikor valami hirtelen felrobbant a számban – belaludtam szopogatás közben és ráharaptam a Strepsilsre.
Kezdem visszasírni a rémálmodós, vérben tocsogós, üldözős-menekülős, kibelezős éjszakáimat.
