Délután összefutottunk csillaggal , mocskos kis ügyünket intéztük, bezony. Mini bloggertalálkozónk után ismét elfilóztam azon, milyen nehéz lenne, ha egymást szorgalmasan olvasó, de személyesen még nem ismerő bloggereknek arcképeket kellene társítani a blogokhoz, tippelgetni, vajh ki, melyik blog gazdája - szerintem bőven 10 % alatt lenne a helyes találatok száma. A blogot olvasó emberkében mindenféle szándékos képzelgés nélkül kialakul egy kép a blogtulajról, ez többnyire öntudatlan folyamat, az írásai alapján köbö ilyen-olyan lehet az illető, bár nem egyszer tapasztaltam ennek tudatos verzióját is, amikor pölö a humoros, intelligens blogot író pasit minimum George Clooney-nak álmodta meg a kizárólag a blogján keresztül beleszerelmesedő nő, aztán legnagyobb meglepetésére a pasi a valóságban inkább Woody Allenre hajazott. Van, aki egyetlen bloggert sem szeretne élőben megismerni, mert fél a valóságos emberi kapcsolatoktól, a blog arctalansága biztonságot nyújt, nem kell fésztufész kiállni másokkal szemben, hogy na, ez vagyok én. Szerintem érdekes-izgalmas dolog bloggerekkel találkozni, ráadásul nagyon hamar kiderül, mennyire hiteles az adott blog, mennyire adja vissza a tulaj személyiségét, mennyire igaz vagy kamu a blogban mutatott kép. Teljesen más úgy olvasni egy blogot, hogy ismerem a tulajdonosát, olvasás közben magam előtt látom a szemét-mosolyát, hallom a hangját. Szóval, ismerkedjetek bátran, blogos tezsvírek - akár csalódás, akár barátság a vége, az élő emberi kapcsolatokat semmi nem pótolhatja. Ufff, csirke szólott itten.