Megérte költeni az Otthon magazinra: Az utolsó oldalak egyikén elefántos teásdobozra bukkantam. Mondjuk, ezzel nem jutottam közelebb a lakberendezéshez, de legalább a teámat helyre kis dobozban tárolhatom, juhhé.

(Update, 21.51: A nő melóba indulás előtt még elrohan a vécére, csurrantani, pár perc az egész, nincs idő elmélyült olvasgatásra, nyitja is a magazint, türelmetlenül lapozgatja, egy csepp, két csepp, öt csepp, meg tíz, olvad a jégcsap sállááállláá, a nő hirtelen felsikkant, elragadtatott hangon adja a férfi tudtára, hogy elefántos teásdobozt talált, jippi, a vécéről valahová a nappaliba kiabálja bele, hogy hű és ha, meg a Kikában lehet kapni , és neki majd egyszer lesz, az tutifix, be is blogolja a felfedezését, rögzítendő a nagy eseményt – a férfi pedig meló után kézen fogja a nőt és elviszi a Kikába. Elefántos teásdobozt venni. Mert a férfi ilyen.

P.S.: Igen, remekül passzol ehhez a képemhez.)