Fizikailag igen tropa vagyok, csirkekripli, ez a nagy igazság: Csutkára leharcoltam magam tízévi kézilabdával, a bokám már anno annyira egzotikusan kattogott, hogy a Sportkórházban majdnem ráelélvezett a doki, miközben tapogatta, hajlítgatta, édesdeden röhögcsélt hozzá, hihi, jó hangja van, hihi, fásliztam a térdemet is, hiába, rúgták-verték, síelni nem merek, fenének hiányzik három hét fekvőgipsz, persze, minek az nekem, mikor a metróban a térdkalácsomba állított aktatáska simán padlóra küld, aztán ott a jobb kulcscsontom, ami két éve magától kificcent a Balcsin és baszott visszaficcenni, biztos az átbőgött éjszakák húzódtak a vállamra, meg a bal könyököm is eltört egy agresszív picsának köszönhetően, látens Lara Croftként még a második félidőt elkézilabdázgattam törött könyökkel, mi az nekem, höhhh, két csinos gerincsérvemet meg sem említem, ha megfázik a derekam, nem bírok kiegyenesedni, ilyenkor már csak kezembe kell tolni a porszívót, a tartásom ideális egy kis házimunkához. Harci sérüléseimnek egyetlen haszna van: Nem tudnak áttoszni a meteorológusok, meggyötört csontjaim rögtön leleplezik a kamut. Mondjuk, frontoknál majd' belegebedek a fájdalomba, szóval, vicces. Ugye.

Teljesen megsajnáltam magam, hüpp és szipp.