Nekem nem mondtak ilyet a szülők, legalábbis nem lehetett túl hatásos :P Én valahogy magamtól, talán a világ felé a megfelelési kényszer miatt próbálom mindig visszatartani, amikor vannak körülöttem. Azon vagyok, hogy ezt megszüntessem. Néhány nappal ezelőtt nagyon kikívánkozott, a barátaimmal voltam épp, és komoly beszélgetések után voltunk, és akkor is ösztönösen vissza akartam tartani, és félig sikerült, félig nem. Most azt úgysem tudom részletezni, hogy milyen érzés volt, de annyi biztos, hogy jó. És épp a napokban gondolkodtam azon, hogy a könnycsepp nem más, mint az érzések "fizikai megtestesülése", szóval ha el akarnám mondani, le akarnám írni, hogy milyen az érzés, mint jelenség (""), azt mondanám, hogy pontosan olyan, mint a könnycsepp, illetve hát konkrétan a könnycsepp az. Remélem, érthető, mit akartam ezzel mondani.

*egyetért*

Nem tudom, talán nem csak a szülők az okai. (Két fiam van, mit tudom én... ) De a síráshoz nagy bátorság kell. Talán... Én nagyon bátor vagyok, ha kell - ám nem is vagyok pasi. :D

Tényleg nem csak a szülők... az általános iskola annál inkább. Persze hogy bátorság kell hozzá, mint mindenhez, amikor igazán megmutatod magadat.

készítheted a köveket és féltéglákat szerintem azért mondják ezt a síró kisfiúknak, hogy valamivel rávegyék őket, hogy hagyják már abba a bőgést. jó, nem mondom, hogy ez a legjobb megoldás, egy "katona dolog" inkább, de valamivel rá kell bírni a kölyköt, hogy ne nyígjon minden esés után, el kell vonni a figyelmét a fájdalomról. a gyerekkor velejárója, hogy néha lejön a térdedről a plezúr, fiúknál törik a kar és a láb is, túl kell vészelni. később persze más, meg fontos, hogy tudjuk az érzéseiket stb, de nem is tudom.. nem ragaszkodom hozzá, hogy egy pasi sírjon. egyszer szakítani akartam valakivel, aki elkezdett bőgni. mit mondjak, nem győzött meg (de, adtam még egy hetet nekünk, az én hibám volt), sokkal inkább zavarba hozott vele. szerintem a pasik is így vannak a női könnyekkel, nem lehet mit kezdeni ezzel, ez érzelmi zsarolás. persze, mondja el, ha valami baja van, de a sírás... azt intézze el magában. nyilván más kérdés, amikor pl valami családi tragédia történik, akkor kisírhatja magát a nő vállán, meg van még pár hasonló kivétel. oké, dobhatod :)

Zokogás, hiszti, kicsorduló könnycsepp... mind más és más. A pasi ne hisztizzen, a nő sem. Ha zokog, az a temetés vagy hasonló. A kicsordulás a fájdalom. Legalábbis nagyjából bennem így van. És bizony szükség van rá. Mindenkinek. Senki nem lesz tőle kevesebb, csak érző lény.

ac: Igaz ugyan, hogy évekig kézilabdáztam, de miért dobálóznék? Korrekt módon leírtad a véleményedet, én meg örülök neki és tiszteletben tartom, adott esetben hozzáfűzöm a sajátomat, de ennyi, itt nem győzködésről van szó, legalábbis szerintem, hanem tapasztalatcseréről :) Ha nem akarnék vitát, ha nem lennék kíváncsi a véleményetekre, akkor beszüntetném a kommentlehetőséget :))) Szerencsére nem egyszer láttam arra példát, hogy másként is le lehet szerelni a síró gyereket, pölö pusztán azzal, hogy megkérdezed, mi a baj? :) Azzal van gondom, hogy a lányok gond nélkül sírhatnak, mert az lányos dolog... Nyilván nem bőgőmasina pasikról van szó :)) Előttem is sírtak már pasik, abban a pillanatban teljesen helyénvalónak és megrendítőnek éreztem, persze, ez nem az a nőies sírás volt, de lepergett némi könny... A női sírás = érzelmi zsarolás - ezzel nem tudok mit kezdeni, mert én csak akkor sírok, ha fáj valami, nem azért, mert valamit el akarok érni vele.

Elf: Igen, vannak fokozatok és a pasihiszti legalább olyan elviselhetetlen, mint a női :) Az sem mindegy, hogy egy pasi fájdalmában sír, vagy bebaszott, mint állat és műkönnyeket hullat... Andor: Ez így van, bátorság kell ahhoz, hogy megmutasd magad. Az általános iskola elég sokat ront a gyereken, pont azt nem engedi, hogy gyerek legyen - tisztelet a kivételnek, mert azért sok ilyen is van :) M: Azért írtam, hogy még sorolhatnám, de a szülőkön elég sok múlik, nemcsak gyerekkorban, később is. A nők skszor bátrabbak, mint a pasik :))

(sőtvagynem)

Aliana: Teljesen? :o Akkor nem provokáltam eléggé :D Andor: Mármint arra törekszel, hogy ne a megfelelési kényszer irányítson, hanem ki merd mutatni az érzéseidet, ha nem is teljesen, de jobban? Jól értelek? :) (Ha igen, szerintem jó úton jársz.) A könnycseppet értem, szép.

Rege Ata: Az érzések kapcsán sokszor bátrabbak :) Biztos vannak érzelmileg fejlett pasik, néhánnyal találkoztam is, de nem ez a jellemző, szerintem. +o, mert ez még valahonnan lemaradt :D

engem úgy látszik félre neveltek... néha bizony jól esne kicsit sírni... nem bömbölve anyámasszony katona módjára... csendben ölbe tett fejjel könnyet potyogtatni... nah bummm.. és akkor? én férfi létemre vállalom... ennyire zavaró ha férfi érzelgős is tud lenni? vagy jobb az hogy ha mindenütt kemény, sziklaszilárd macsó a kan,még az ágyban is, mélyhangon mint egy búvárszivattyú beleböfögi néha a füledbe hogy szeret aztán úgy elrendez hogy lábra se állsz két napig... aztán ha valami nem tetszik kapsz egy állast.. hm? amugy erről egy Cure dal ugrik be... mi lenne más : Boys don't cry :D http://www.youtube.com/watch?v=iQhh4Xs8RcM

A nők nagy része se szereti. Vagyis nem tudom. Mit meg nem tettem volna egy pasiért, aki mindig kitalálja, mi kell nekem. Aztán kifogom a szerelmeseket. Jó, oké, ha érzelmes a pasid - de nem férfias. (Mindenesetre egyre vonzóbb az aktuális romantic-guy-om).

Nagyfiú szkott sírni. Leginkább, ha nem sikerül valami és a tehetetlenség idegessége előtör belőle. De azt sem nyilvánosan, hanem elvonulva, pedig soha nem hallott tőlünk "ne picsogj" cimkét.

Azmilyencsudás, ha az ember azért nem fejezi ki az érzelmeit "nyilvánosan", mert "úgysemérdekes". "Tanultam". (Mire nem jó egy egyetem!)

konkrétan az exem szakítás elött az egyik vitában, meg szakításkor is, amikor kétségbeesésemben és fájdalmamban sírtam, közölte ne tegyem, az férfiatlan... s eléggé megvetöen nézett rám közben. :D plusz vannak bloggerlányok, akik elég meggyözöen tudják leírni, hogy csak az a férfias (=kívánatos, bejövö, bulivégénhazaviszem D-kategóriás) pasi, aki nem sír, rinyál, érzelemkimutató, satöbbi. szóval azért hölgyek, lassan eldönthetnétek, mit akartok... ;) na de akkor komolyan: nézd, szerintem itt azért a társadalom, vallás, szokásjog párezeréves formáló hatása még igen komoly, és nagyon kevés ember - nö, férfi vegyesen - szereti elhagyni ezt a komfortzónát, amit a kultúrája mindennapi kapaszkodóként biztosít ezzel számára. a minapi német spiegel újság vezércikke azzal foglalkozott, hogy ötvenéves a feminizmus - a címlapján a sokat sejtetö kérdés, "mi maradt belöled, férfi"... szerintem kicsit káosz az agyban, káosz a lélekben, mindkét oldalon. se azt nem mondom, hogy az érzelmeit kimutató férfi rettenjen vissza az öt emiatt ért keserü tapasztalataitól - maradjon olyan, amilyen. öszintén, tisztességgel. se azt nem, hogy a lányok adják fel erejüket és öntudatukat, egyenrangúsághoz való jogukat, biológiai kreativitásukból fakadó erényeiket. de azt bizony állítom, hogy itt még nagyon sok finomhangolásra lenne szükség, médiában, iskolában, otthonban (ahol manapság ráadásul már csak elvétve foglalkoznak ugyebár a gyerekkel...), baráti körben. soksok szociálisan érzékeny és kompetens, jólelkü ember kéne, mindkét nemböl, az van, jah... meglehet egyébként, ezzel egynehány másik problémánk is hirtelen eltünne a világból ;) nomindegy. és bocs a terjedelemért.

nem teljesen, de nagyrészt igen %wink% hosszabb vélemény megfogalmazására most nem vagyok alkalmas :)

Hiszti nem (se nő, se férfi előadásban), sírás főleg a kicsordulós abszolút elfogadható. Szerintem is...

Ha gondolod, bemutatlak JÓPÁR olyan nőnek, akik így látják; és személyes sértésnek veszik, ha a pasi mer gyengének, esendőnek is mutatkozni...

OSUDF: Csak azért nem élek az ajánlatoddal, mert tudom, hogy sok nő (a nők többsége?) így gondolkodik. Azt is tudom, hogy én nem, ezért született ez a post, és biztos vagyunk még páran, akik szerint a pasi is ember, lehet szomorú, esendő sötöbö :) Az itt megszólalók között is van néhány. shimmer: Szerintem a hiszti akkor jó, ha az adott probléma megbeszéléséhez vezet, ha lehet belőle tanulni :)) Aliana: Jobbulást :))

roberto: Köszönöm, hogy leírtad a véleményedet :) Ha a pasi lépten-nyomon sírva fakad, az hiteltelen, de hogy fájdalmában ne tehesse meg, mert az férfiatlan - nem tudom elfogadni. Nem tartozom az általad megszólított hölgyek közé, tudom, mit akarok, azt is, hogy mit akarok a férfitől :) Nálam olvashatsz olyat is, hogy a nők hibáira mutatok rá, nem gondolom, hogy bármelyik nem is tökéletes lenne. Engem igazából az a játszmázás zavar, ami bevett dolog és nem egyszer szívtam miatta. Sokkal könnyebben megértenék egymást a nők és a pasik, ha a pasik fejlettebb érzelmi élettel rendelkeznének - én legalábbis ezt gondolom, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy igazam van, de hátha :D A kommented második felével teljesen egyet tudok érteni. Azt veszem észre, hogy ez nem az a világ, ahol ezek a kérdések fontosak. Ha a magad kis világában nem próbálsz rendet tenni, akkor megette a fene, a nagyvilágból senki nem fog segíteni, példát mutatni.

Rege Ata: Sajnos, ilyen önző, nemtörődöm világban élünk... Csi: De sír és az jó. Láttam olyan kissrácot, aki képtelen volt sírni, csak a szeme volt tele fájdalommal... todella kaunis: Mindig? Az lehetetlen, de a majdnem mindig-ig össze lehet csiszolódni :)) Szerintem van egy határ, amin túl már nyálas, tocsogós az érzelmesség - nőknél, férfiaknál egyaránt. ]{ófic: Köszi a dalt :)) Nem gondolom, hogy a sírás férfiatlan, ha nem lépten-nyomon történik, ha ez nem egy alapszitu, akkor teljesen rendben van, a pasik is megkönnyebbülnek tőle és teljesen érthető, ha a feszültség így bukik ki belőlük. Illetve csak számomra (és az itt hozzászóló nők számára érthető), ellenpélda van dögivel, sajna.

"P.S.: Tudom, sok pasinak erre nincs igénye. Így jártak." Hát, nekem van, és sose titkoltam, ha bőgni kellett. És ráadásul - mint azt még fentebb írtad - mákom is van, mert jött - igaz, elég későn, de jött - A NŐ, aki előtt lehet őszintének lenni. :-)))))))))))))))))

igen... tudod van aki elbújik a világ elöl,van aki iszik, eszik bánatában és van olyan is amikor van egy olyan valaki akihez még szólnod sem kell mert a tekintetedből olvas, a mozdulatodból megért... és kettőjük között ez a kimondatlan cinkosság megengedi azt is hogy könnyekkel vezesd le a felgyülemlett borút... ha nincs meg ez a varázs szál az már/még csak felületes dolog... jajj ezt olyan szépen mondtam hogy könnybe lábadt a szemem... szippp :D

én az unokaöcséimet úgy szereltem le, ha elestek, hogy: ugyanmár a fenekedre estél :). de ha komoly volt a baj, akkor kisírhatta rendesen magát. ha tudtam, hogy hisztizik, mert az egyik megcsinálta velem a bolt kellős közepén, akkor kivittem és elmagyaráztam, hogy gondolkodjon el most hogy viselkedett. ha 10 perc múlva is úgy érzi neki volt igaza a hisztivel aláírom, de ha nem akkor kérjen bocsánatot, mert a hisztit nem szeretem. de sírni sírhatott, komoly esetekben :)

amúgy meg, miért ne sírhatna egy pasi? ők is érző lények.

Háth, kicsi koromban nagyon sokat sírtam... így jött ki rajtam, hogy túlérzékeny vagyok... az állandó sírással (hangosabban szóltak hozzám, már bőgtem... bár ez az akkori paranoiámmal összefüggött) már saját idegeimre mentem... szeretem, ha egy férfin/pasin/srácon =hímneműn látszik, hogy vannak érzései és hogy egy kicsit neki is fájnak a dolgok... itt egy ehhez passzoló idézet: "Ha sírsz, a szemed ne takard el Miért titkolnánk Hogy egy kicsit nehéz" /Zorán-A szerelemnek múlnia kell/ a lelki terroros hiszti pedig könnyen felismerhető... mindenkinek joga van sírni.. joga van érezni...

végigolvastalak, de most nem írok mindenhova. ezzel a posttal maximálisan egyetértek, remélem az unokám már felvállalhatja a könnyeit is, ha úgy adódik...szeretném.:)

Aranyhal: Kikérdezzelek? :D Drukkolok, hogy így legyen :) zí: Teljesen passzol a Zorán-idézet :)) apacs: Azért, mert a mai világban nem ez az alap pasibeállítottság, a nők többsége nem ezt várja a pasitól. Egyébként meg jegyzetelek :D ]{ófic: Épp akartam írni, de megelőztél :)) kelgyo: Akkor vigyázzatok egymásra :)

Vagy csak simán agyvérzést, szívrohamot és egyéb nyalánkságokat kapnak a sok feldolgozattlan stressztől, aztán meg csodálkozik mindenki, hogy a nők tovább élnek, mint a férfiak.

Sírni nem is olyan egyszerű... Én meglett férfi létemre végigbőgtem éjszakákat, nappalokat... Amíg nem aláztak meg, nem jutott volna eszembe soha sírni, ezt nem tagadom... Nade utána... Énse tudtam kimutatni az érzéseimet, egészen addig, amíg nem ért egy hatalmas érzelmi csapás... Akkor rádöbbentem, hogy mennyire sebezhető a hatalmas, erős férfi, aki magabiztosnak látszott egész életében... És igenis jó sírni... Yó kisírni magunkból a bánatot... Nincs ebben semmi szégyenletes...

Úgy gondolom a sírás megtisztít. Segít feldolgozni a fájdalmat. Én is csak tehetetlenségemben sírok. Meg fájdalmamban. (ami nem fizikai) És ez jót tesz a férfiaknak is, hiszen ha csak halmozza a feszültséget, az a kárára van. Amúgy szerintem ha egy nő azt látja, hogy egy férfi könnyeket potyogtat bizonyos helyzetekben, azt sokkal tetszetősebbnek/emberibbnek találja, mert látja, hogy érez! Tehát van rá esély, hogy nem egy műmacsó az illető.

robertoval értek egyet. Elhiszem, h a pasik teljesen össze vannak zavarodva. Sok területen vissza vannak szorítva, ellentétes elvárások irányulnak feléjük. Légy érzelmes, sírj, ha fáj, de ne légy férfiatlan, ne rinyálj! Legyen karriered, keress sok pénzt, de közben engedd meg a nőnek is ugyanezt anélkül, hogy lesajnálnád, vagy féléjeny lennél rá, ha sikeresebb lesz! Engedd, hogy felédlerekedhessen a nő, de adott pillanatban igenis légy férfi, és kerekedj felül te! Ugyanezek a kettős, ellentétes dolgok megvannak a nőkkel szemben is persze....nem csodálom, ha össze van néha mindkét fél zavarodva, hogy mikor mihez is tartsa magát. Persze tudom, h ő aki férfid és teközted működik az egyensúly, és aurea mediocritas, de ezt rohadt nehéz belőni, követni, tartani. Én exem is zokogott szakítás óráján, és a gyenegség jelének tartottam, magamat pedig egy szívtelen némbernek, aki megríkat egy kisfiút. Az érzelmi zsarolásnak nem engedtem (rémesen férfiasan viselkedtem sic!), azóta is kapom a magamét... Nehéz ez ma, na!

Láttam olyan férfit is könnyeket potyogtatni, akit alig ismertem, és egy mély beszélgetés ezt váltotta ki belőle. Meg az emlékek. Nem gondoltam soha arra, hogy ettől őt gyengébbnek érezzem. Ha pedig egy olyan ember szemében látom a könnyeket, aki a legközelebb áll hozzám, és férfi, mert most ugye arról van szó, akkor inkább én is a fájdalmat érzem, és szintén nem jut eszembe, hogy gyenge... Vagy hogy zsarol. Vagy hasonlók. Nem találkoztam még ilyennel. És ha kell, ha tényleg helye van a sírásnak meg kell tenni. Egyik fél sem gyengébb ettől az én véleményem szerint. Szóval Csibi, én ott állok melletted. :)

szkepsz: Írtam, hogy én is :)) Azzal is, amit te írtál. Igen, teljesen ellentétes infók jönnek kívülről. Viszont azt gondolom, hogy ebből a káoszból azért ki kell verekedni magunkat, de nem úgy, hogy a külső "légy ilyen, légy olyan"-ra hallgatunk, hanem úgy, hogy magunkban rendet teszünk, ami nem könnyű. Nálunk sem úgy alakult ki az egyensúly, hogy hopp, minden fasza közöttünk, hanem kőkeményen dolgozni kellett azon, hogy ne a szokásos női-férfi szerepeket kezdjük el játszani. A mai napig működik a dolog, de tudjuk, hogy nem lehet hátradőlni, hogy oké, kész, ez már így marad örökké, ezt folyamatosan ápolni kell, mert az ember hajlamos a lustaságra, elkényelmesedésre. Az érzelmi zsarolásnak nem is szabad engedni :)

Enkeli: Egyetértek azzal, ami írtál :) Köszi :D Elf: Érdekes az is, hogy általában egy kapcsolatnak el kell jutnia arra a szinte, hogy a pasi sírni merjen, és sok múlik a nőn :) Enable: Épp azt akartam kérdezni, hogy jó érzés-e sírni, de írtad :) A pasiknak is kell a lelki megkönnyebbülés, akár egy őszinte beszélgetés, akár adott esetben könny által. deep blue: Pontosan. A legtöbb férfi képtelen igazán hatékonyan kezelni a stresszt, sajnos.

Alapvetően az lehet a baj a síros pasikkal, h nekik az a funkció jutott a természetben, h megvédjék a gyenge nőt (akik ráadásul szülnek nekik), biztonságot nyújtsanak nekik. Na most, ha ők sírva fakadnak, eltűnik a biztonságérzetünk is. Védetlenek maradunk.

A sírás az természetes reakció.

Ez is igaz. Biológia/-kémia :)

nagyobb biztonságban érzem magam ehy lyan ember mellett, aki kiadja a fájdalmát, akiről tudom, hogy érez, mint egy olyan mellett, aki mintha fából lenne... ha mindig magában tartana mindent, attól félnék, meg fog őrülni...

gyerek kérdésben bármiben segítek :). kisebbik nővéremnél 3 lurkót nevelgettem, a nagynál kettő van. főnökömnél egy. mindegyikkel megtalálom többnyire a normális hangot. sztem tök egyszerű gyereket nevelni. egyszerűen nem kell hülyének nézni, hiszen csak kicsi. megért mindent, csak az ő szintjén kell ezt vele megbeszélni. és a megbeszélés a fontos. szerintem.

Tudod mi a férfisírás alapja? Ennek is a BIZALOM! Hogy nem élnek vissza azzal, hogy gyengének látnak. Hogy nem hányják a szemedre, hogy nem leszel tőle kevesebb. Ennyi.

ott a pont, elf ;) summa summarum, azt is mondhatjuk: ha a kapcsolat müködöképes, illetve arra "ítéltetett", akkor a sírás is müködöképes (ejtsd, elfogadható). mert nem önállóan jelentkezik, lesajnálandóan vagy visszariasztóan, hanem az egész (személyiség és kapcsolatkomplexum) részeként. a helyén van. és nem a zsaroló tényezö az, ami miatt egy ugyancsak passzoló nö ezt akkor majd a helyén fogja tudni értékelni :)

roberto: Így van és legyen így minél több párkapcsolatban :) Elf: Bezony, bizalom nélkül szart sem ér egy kapcsolat... apacs: Köszönöm, aranyos vagy, de gyerekkérdésben én is penge vagyok, imádom őket :)) Ott az igazság: Nem szabad őket hülyének nézni. zí: Jaja, nem jó, ha kicsit sem látsz a másikba.

Bullfrog: A pasiknál nem, sajnos. todella kaunis: Nem szeretem ezeket az előre leosztott szerepeket. Az sem jó, ha egy nő csak egy pasi által érzi magát biztonságban, szerintem.

Miért van az, hogy nekünk jobban fáj mint nekik? Miért van az hogy úgy tűnik nem is érdekli őket? Nem gondolkodnak rajta, nem jut eszükbe és ha beszélsz róla már nem emlékeznek rá??? Miért kell hogy ők ne legyenek érzelmesek? Miééééért? Miért csak a filmekben érzik a bajt? Miért gondolják úgy hogy ha sirunk az hiszti és nem fájdalom? Gyávák...

Mert más a női és a férfi lélek - már ha ippeg van olyanja ez utóbbinak. A nők fejlettebbek érzelmi szempontból. Vannak kivételek, szerencsére, remélem, te is találkozol velük :) Üdv itt, Csillagszemű :)

nálam is természetes reakció, csak néha el tudom folytani:) néha meg neeehehehemmm