Bazinagy virágcsokor virít az asztalomon, gyönyörűsárga árnyalatokban pompázik, öröm ránézni, ha részeges férjként ki akarnám engesztelni az asszonyt, csakis ilyennel állítanék haza. A nem konyakmeggy bonbon elfogyott, az előbb faltuk be kollegiális egyetértésben-meghittségben. A cég etikai kódexe szerint, nekünk olyan is van, bezony, ugyan semmit sem fogadhatunk el külsőseinktől-belsőseinktől, még egy pohár vizet sem, de úgy gondoltam, attól a fószertől, aki tegnap délután mocsokmód nyilvánult meg a telefonban és leüvöltötte a frissen mosott hajamat és még igaza sem volt, ez a legkevesebb. Felbaszott aggyal is udvariasan és visszafogottan osztottam ki a bunkó sapienst, bár eléggé nyomasztott, hogy ma találkoznom kell vele. Úgy látszik, este valahogy magába nézett és személyes konzultációnk előtt beszerzett némi ezt-azt - virágcsokrot, bonbont, jómodort, nyájas pofázmányt és bűnbánó szemeket. Vércsirke énemet visszaakasztottam a fogasra, nem volt rá szükség.  

P.S.: Az a vicc, hogy marhára nem vagyok egy marcona csaj, se kívül, se belül.