Augusztusban történt – 4. rész:

Ez a kis csúnyaság balra igazán kedves meglepetés volt számomra a Nagy Nyaralás után. Nem, nem az én csirkeképem ott nagyon balra, hanem ez a kék-rózsaszín bigyó itt, a Kreatív blogger díj. Köszönöm szépen.

ac : „csibike - aki most nem ér rá, mert nyaral, ettől függetlenül életre kelnek a dolgok a kezei között” (Jaja, erről ő, aki férfim sokat tudna mesélni.)

Aliana : „Csibike: Te szintén megkaptad már, de mivel a bejegyzésed szinte minden jellemzője (külcsíny, szóhasználat, témaválasztás) és az időnként bemutatott alkotásaid is kreatívak, ezért jár a díj, punktum.”

Csillagvihar : „Csibike, akiről meg nem is írnék semmit, mert amiket csinál, azok itt-ott a kanyarban sejtetnek némi ötletgazdagságot.”

Elf : „Csibike sem maradhat ki a sorból. Sokrétű, humoros, elgondolkoztató, csupa-csupa nagybetűvel kreatív csaj, aki színt visz a blogolvasók életébe. Szépségeseket alkot és izgalmasakat ír.”

Enable : „Mindig megnevettet az írásaival, de nem csak ezért választottam... Annyira szívderítően le tudja írni a mindennapok jelenéseit, és még a hozzá mellékelt képekkel tökre tökéletesebbé teszi a blogját... Soxor felrázott már a történeteivel, és egyszer már a fényképét is kitette a "Harcos Csibike" helyére...” (Többször is, de lássuk be, a csirkés jobban passzol a dizájnhoz.)

picuranyu : „Csibike: imádom a stílusát.”

Thia : „Csibike, mert okos, vicces, meg okos és vicces, és mert tényleg kreatív dolgokat alkot a kezével a blogja írásán kívül is, meg mert olyan jól bele tud találni témákba, hogy leesik az állam olvasás közben.”

Anno az érettségi előtti utolsó napokban a fizikatanárnőnk kitalált egy játékot. Furcsa, hogy pont ő, hiszen mindig olyan merevnek, távolságtartónak, érdektelennek tűnt, a fizikára is csak akkor tudtam figyelni, ha beültem az első sorba, mert a szeme előtt nem mertem elaludni. Mégis neki jutott eszébe. Azt mondta, minden osztálytársunkról írjuk le, mi az, ami szerintünk értékes benne. Papírlapokat téptünk a füzetekből. Komolyan vettük a feladatot. Valahogy megéreztük, hogy fontos ez a pillanat. Névtelenül kellett írni, a tanár begyűjtötte a lapocskákat, szétszálazta őket, aztán mindenkinek odaadta a saját kis paksamétáját. A mai napig őrzöm ezeket a papírlapokat. Talán kétszer vagy háromszor olvastam őket az elmúlt tizenhárom évben, nagy pakolásnál akadtak a kezembe. Mindig mosolyt csaltak az arcomra, mindig.

A Kreatív blogger díj meglehetősen szubjektív dolog, nálam is. Ha figyelembe veszem a blogkülsőt-blogbelsőt, Mefit tartom kreatív bloggernek, mert olyan tartalmas, komplex és egyedi dolgot hozottt össze (és hoz össze napról napra), amivel még nem találkoztam az általam ismert blogberekben.