csibike blogja

Teljesen véletlenül botlottam a Szuperanyu sorozatba. A harmadik kötet címében szereplő "csokoládé" funkcionált hívószóként, épp gyanútlanul turkáltam az akciós könyvek között, amikor hopp, hirtelen felbukkant ez a csokis könyv. Gyönyörű sötétbarna a borítója, feltétlenül bele kellett olvasnom, érdekesnek tűnt, ezért arra gondoltam, hülyeség lenne a harmadik kötettel kezdenem, mert biztos lemaradok valami eszméletlenül fontos összefüggésről, pölö nem tudom meg, ki kivel ette korábban a csokoládét vagy ilyesmi, ezért levadásztam az első és a második részt is. (Jut eszembe, a legutoljára olvasott két könyvem is kajás: Az egyik Az ételkóstoló, a másik az Eat, pray, love. Ezzel azért egy agyturkász már tudna kezdeni valamit. Ideje Kunderát, Günter Grasst és Doris Lessinget olvasni - az egyensúly végett.)
Farsang Erika beszédregényeihez hasonlóval még nem találkoztam, stílusában és formájában leginkább a blogra hasonlít. A három könyv nettó 683 oldala összességében könnyed és vidám olvasmány, a negyvenes családanya szórakoztatóan és őszintén ír önmagáról, két kamasszal megspékelt családjának pörgős mindennapjairól, kedvenc receptjeiről és az élet nagy kérdéseiről. Le merem fogadni, hogy sok családos anya ismer magára ezekben a bájos-kedves történetekben és az "Ó, ezt akár én is írhattam-mondhattam volna..." sóhaj sem marad el. Jó belepillantani egy hús-vér család életébe, jó olvasni arról, mi foglalkoztat egy érett családanyát, jó elmerengeni azon, miért akar annyi mindennek és mindenkinek megfelelni A NŐ, jó látni, hogy kellő humorral és iróniával a legbosszantóbb dolgokat is lehet kezelni. Szeretem, hogy Farsang Erika saját magán is szívből tud nevetni, erre csak nagyon kevés ember képes, sajnos.
Hiányérzetem kizárólag azért van, mert külön-külön nincs egyensúlyban a három könyv, kárkárkár. A legjobb az első rész, a "Szuperanyu", dinamikus, szinte letehetetlen, a "Szuperanyu újra száguld" már döcögősebb, érezni lehet, hogy megtört a lendület. A "Chili és csokoládé" cím alapján valami izgalmas-csípőset vártam, tudod, olyan kicsit lélegzetelállító, mégis kellemesen bizsergető érzést. Nos, igen csúnyán csalódtam, pusztán azért nem unatkoztam olvasás közben, mert F. E. klassz sütireceptekkel tömte tele a harmadik kötetet.

Igen vagy nem? Jogos a kérdés. Részemről igen, mindenféleképpen az. Szívből ajánlom a Szuperanyu könyveket, mindenki tanulhat belőlük, akár felnőtt, akár gyerek, akár nő, akár férfi. Jó szórakozást!