Azon kíváncsiak táborát erősítem, akik nézik a "Celeb vagyok, ments ki innen!" c. össznépi játékot, illetve ha pontosabban akarok fogalmazni, azon kíváncsiak táborát erősítem, akik nézik a "Celeb vagyok, ments ki innen!" c. össznépi játékot és még be is vallják eme gyalázatos tényt. (Az megvan, amikor állítólag senki nem nézi az épp aktuális agysejtgyilkos plebsműsort, őilyetsoha, érdekes módon azért mégis mindenki tisztában van a legapróbb részletekkel is? Naugye.) Nem titok, baromi nehezen viselem a celebshow-t, de hősből faragtak, csak kibírom ezt a három hetet. Már eleve az furcsa, hogy napi rendszerességgel le kell ülnöm a tévé elé, utálom ezt a fajta kötöttséget és a doboz előtti ücsörgést, pölö ezért nem nézek egyetlen sorozatot sem. (Jó, a sorozatosdinál más is közrejátszik.) Nem kevésbé zavar, hogy az egy percre jutó szörnyethalt vagy harakirit elkövető agysejtjeim száma rohamtempóban nő. Kérdezhetnéd, hogy akkor mi a rákért nézem. Megmondom: kíváncsiságból. Az egyik német adón még az ősidőkben végigszenvedtem az első garnitúrát és kíváncsi vagyok a magyar verzióra. Egyrészt azért, mert nyughatatlan pszichomókus énem még a műsor kezdete előtt teóriákat gyártott az egyes szereplőkről és szerettem volna tudni, jól gondolkodott-é vagy sem. Másrészt azért, mert erőst szimpatizálok Somával. (Kiesett, ja.) Humoros, nagyszájú, magabiztos, öntörvényű, erős, mélyérzésű, intelligens, életvidám nő, szóval, pont az a típus, akit a legtöbb nő- és hímnemű rühell, hehe.
Csodálatos pszichológiai tanulmányt lehetne írni a dzsungellakókról mint emberekről, magatartásminták, konfliktuskezelés, szerepjátékok és még sorolhatnám, ebből a szempontból kincsesbánya ez a műsor. (Nyilván nemcsak ebből.) Ha lehetne, én is szívesen próbára tenném magam. Még nem voltam ilyen helyzetben és rendkívül izgalmas lenne feszegetni a saját határaimat. Oké, nem feltétlenül tévés körülmények között, bár talán az én mellem is hozna annyi nézőt, mint a Horváth Évié és a gázsi is igen tetszetős, ja, meg Argentína ellen sincs semmi kifogásom. Mivel azonban eddig a pillanatig egyetlen valamirevaló megkeresést sem kaptam a Retek Klubtól, ejnye, be kell érnem a műsoros doboz előtti bátorságpróbával. Nem vagyok könnyű helyzetben, ugyanis a fent vázolt nehézségeket elementáris erővel fejeli meg a műsor egyik szerves része, a Győzike nevezetű borzalom. Ebben az országban több olyan híres-hírhedt ember van, akit személyesen ugyan nem ismerek, mégis mihelyt meglátom-meghallom, kőkeményen undorodni kezdek - az egyik Győzike. Nem arról van szó, hogy cigány, ez jut eszembe róla legutoljára, bár érdekes módon Gy. minden kritika és konfliktus esetén előszeretettel takarózik a cigányságával. A hang, a megjelenés, a gesztus, a mimika, a viselkedés az, amitől iszonyú negatív érzéseim támadnak. Buta, ostoba, gyáva, rosszindulatú, öntömjénező, gerinctelen. Hirtelen ezek a jelzők jutnak eszembe. Egyetlen pozitívumot sem tudok említeni vele kapcsolatban, ami azért érdekes, mert hiába nem szívelek valakit ilyen-olyan okok miatt pölö a való életben, nem esik nehezemre elismerni a pozitív jellemzőit. (Faszfej exeimmel kapcsolatban sem tagadom le, hogy egyikük-másikuk egész tűrhető volt az ágyban vagy értették a viccet vagy jól főzött az anyjuk.) Gy. viszont annyira taszít, mint Kimi Raikkönent az ásványvíz. Ha választanom kellene, hogy kivel menjek bevásárolni a Sparba, Gy.-vel vagy pölö Benkő Dániellel, akkor habozás nélkül az utóbbira voksolnék. (Christian Bale nem játszik, pech.) Nem tudom, Gy-t ki találta ki vagy fel vagy meg, mindenesetre már az első ködös gondolatcsíránál tarkón kellett volna suhintani egy bazinagy péklapáttal. Hogy a fenébe termelődhetnek ki ilyen és ehhez hasonló sztárocskák? Hogy?