Tetszik, mert bolondos, eredeti, őszinte. Anno a Nyári dal fogott meg, azóta képtelen vagyok szabadulni, nem mintha akarnék. Eszter, csók a homlokodra.
P.S.: Egyébként ezen a pénteki szerdán szépen fejlett munkaundort dédelgetek a kebelemen - szinte percenként lesek az órára és masszív hisztizhetnékem van. Egyiktől sem múlik gyorsabban az idő, naná. Így jártam. A szám azért jó. Mármint ez. Meg tulajdonképpen az enyém is.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
