Kisfőnök ma behívott a szobájába és szólt, hogy az év dolgozója lettem és fizetésemelést kaptam és céges mobilt és céges kocsit jó lenne, ha nem késnék reggelente, ugyanis figyel egy ideje (bazinehéz lehet, minden reggel a nyitott ajtaja előtt megyek el, cöcc) és a harminc perc késés már nem fér bele, csak a tíz-tizenöt, oké, reagáltam szolidan, közben meg igyekeztem visszafogni a röhögésemet, nehéz volt, veszettül csiklandozta a torkomat, főleg akkor akart felbugyogni, amikor szóba került, mivel és honnan járok be, késik-é a buszom, ilyesmi, szóval, igen küzdöttem, hogy hitelesen fessen a komoly orczám és megpróbáljam átérezni a helyzet súlyosságát (nem mintha nem dolgoznám le a harminc perc többszörösét túlórában, holtingyen, de ez valahogy természetes, csak az általam kimódolt ekvivalens késés, csak az nem), ki is gondoltam, hogy majd jól megkérem ő, aki férfimet, holnaptól ne basszuk el az időnket, konkrétan sem, hehe rövidebb ideig élvezzük az ágybéli örömöket és egymást, hiszen a meló az első. (Lófaszt.)