Tudjátok, az a lelkem legmélyéig meghat, hogy idejöttök és elolvassátok a mézeskalácsos nyüszögésemet és leírjátok, hogy ezt így csináljam, azt meg úgy csináljam, és ilyet adtok nekem, meg olyat adtok nekem, csak szóljak, szóval, meghat, hogy ilyenek vagytok, ti kis ti, a lelkem legmélyéig meghat. Köszönöm.

P.S.: Az én anyukám egyébként olyan, hogy rendületlenül olvassa a blogomat és közben röhögcsél, ámul, meghatódik, morcog, de főleg röhögcsél, és olyan is, hogy nagy huncutságában mézeskalács fűszerkeverékkel és kiszúró formákkal lep meg. Mert ő ilyen. (Még soha nem tudtam leírni ide, mit jelent nekem és mennyire szeretem, pedig nem egyszer próbáltam - most sem fog menni.)