Gy. mesélte, nemrég hatalmasat taknyolt, megmutatta a felszakadt állát is, csúnya és lassan gyógyul. A késő esti, bájosnak nem igazán nevezhető performance a villamossín és a cipősarok egymásba gabalyodása következtében esett meg, Gy.-nek persze nem volt beleszólása a románcba, ő repült és becsapódott és kiterült, ezt a fájdalmas szerepet osztották rá. Hiába tompított állával a járdaszegélyen, csak benyelt egy agyrázkódást, pár másodpercre az eszméletét is elvesztette. Két fiatal hölgyemény sietett a segítségére, valahogy eltámogatták a megállóba, majd miután "Hogy van?" kérdésükre azt a választ kapták az agyrázkódott, saját vérétől vörösre mázolt, már-már sokkot kapott Gy.-től, hogy "Ööö... jól...", aranyosan magára hagyták. Gy.-vel elmerengtünk, vajh mi a teendő ilyen helyzetben, mindketten a mentő, mint olyan riasztására szavaztunk, mert hát csak felszántotta az aszfaltot, meg ilyenkor alapjáraton is borítékolható az agyrázkódás-csonttörés, furcsa, hogy másnak nem evidens a mentő-orvos opció és megy tovább a dolgára, bár az dicséretes, hogy a hölgyek nem tettek úgy, mintha Gy. nem pont az orruk előtt vágódott volna el. Gy. egyébként épp a kislányáért sietett az iskolába, midőn kiterült, a ded így kényszermegoldásként szülői kíséret nélkül, egyedül indult haza a sötétben, két idősebb srác játszva le is vámolta - elvették pénzét, mobilját, értékesnek tűnő ezét-azát. A Sors néha genya ribanc, ja.

P.S.: Tudod a mentő, rendőr, tűzoltó számát? Ha simafejből nem, noteszfejből, mobilfejből igen?