Vannak olyan emberek, akik képesek arra, hogy a padlólap-csempe-laminált padló c., igen összetett kérdéskörben pikk-pakk döntsenek, öt-hat perc az egész, boltba bemegy, cuccra ránéz, cucc jónak talál, cucc megvesz, ennyi - és az eredmény szép, gusztusos, korrekt. Ő, aki férfimmel nem tartozunk ezen emberek közé, a padlólap-csempe-laminált padló c., igen összetett kérdéskörben a hosszan merengő, alaposan megfontoló maximalisták táborát gyarapítjuk, jól átgondoljuk, mit és hol és mennyiért veszünk, hiszen nem mindegy, pölö milyen padlólapra loccsantom ki a kakaómat, milyen laminált padlót karcolnak össze a térdig-combközépig érő generáció kisautói, milyen fali csempét dekorálok üvegmatricával, és akkor még nem beszéltem a színek, anyagok és egyéb paraméterek problematikájáról. Bár nem leledzik helyes autó a seggünk alatt, a hosszas merengéssel és az alapos megfontolással alapjáraton nincs gondom, aranyosan elkószálunk ide és oda, ő, aki férfim meg én, kézenfogva-csókolózva, nem zavar, ha hat-hét órán keresztül gyalogolunk-nézelődünk, nem zavar, ha este kipurcanva rogyunk a kanapéra, nem zavar, ha nem érzem se a térdemet, se a derekamat, nem zavar, ha hajnalban a vádlimba maró görcsre ébredek, nem zavar, ha néhány napig kissé terminátorosan darabos a mozgásom, nem, mindez nem zavar. Én csak azt veszem zokon, ha hétfő reggel a sokemeletes munkahelyemen nem üzemel a lift.