Az a roppant érdekes helyzet állt elő, hogy eszméletlenül fáradt vagyok a költözés és utórezgései, illetve a hirtelen késő estébe-hajnalba futó túlórák miatt, olyan véreres a szemem, hogy egy magára valamit is adó pók simán elsápadna az irigységtől a szemfehérjémre kirajzolódó hálóminta láttán, pokolian zsong a fejem az elmúlt egy hét ékes német nyelvű információáradatától, a kőkemény fizikai megterhelésnek köszönhetően porcikáim közül azok is jelezték masszív izomfájdalmukat, amelyekben tudtommal az elmúlt 31 évben nem volt izom, ugyanakkor pörgés-hajtás ide, ezerszázalékosteljesítés oda, hihetetlenül boldog és elégedett és büszke vagyok. Így, kizsigerelve-kipurcanva is.
P.S.: ... és igen, ilyenkor a drasztikus prevenció szellemében be kell zárni a blogot meg a levelesládát, mert ha nyitva, akkor a nagyon szűkre szabott alvásidő rovására írok és olvasok és összeröfföket szervezek és lelket ápolok és világmegváltok ésésés... Bocs, pajtások, nem akartam szívbajt hozni rátok. Én sem tudtam, hogy ez lesz, meaculpa ésatöbbi.
