... és ha már a beszélgetéseket említettem, nemrég máshol és másnak meséltem azt az érdekes szitut, amikor virtuális haver közölte, sajna, mégsem találkozhat velem kettesben, mert asszonykája féltékeny típus, inkább igyunk-dumáljunk többesben. Én voltam olyan pofátlan dög, hogy miután a meglepetéstől kistányérnyira tágult pupilláim visszaszűkültek normál üzemmódba, finoman és nőiesen rákérdeztem eme furcsa-sánta indokra, mert azzal ugyan semmi bajom, ha a virtuális haverság nem ültetődik át valós haverságba, van ilyen, nem gond, c'est la vie, nyilván ennyit ért a dolog és nem többet, de hogy valaki megszabja szívszerelmének, kivel találkozhat és hogyan, a szívszerelem meg fülét-farkát behúzva igazodik, az nálam a nonszensz kategóriába tartozik. Az ilyen viszonyra nem tudom azt mondani, hogy jól működő, őszinteségre és bizalomra épülő kapcsolat. Ha birtokolni akarod a másikat, ha be akarod szabályozni, ha rendelkezni akarsz vele, ha ellenőrizni akarod, tuti, hogy nem szerelemről-szeretetről szól a történeted, hanem bizonytalankodásról, kapaszkodásról, kishitűségről, félelemről és még sorolhatnám. Persze, az a drámai helyzet nem alakult ki, hogy kérdéseim hatására szívszerelem elgondolkodott, fejéhez kapott és "Igazad van, baszki!" felkiáltással ölébe vonta asszonykáját és őszintén megdumálták a helyzetet, ki, mit, mikor és hol rontott el és mostantól hogyan is kellene a jövőben, á, ilyen nincs, helyette fixen én vagyok a vérgenya csirke, mert nem elég, hogy megfogalmazom a kínos kérdéseimet, még fel is teszem őket, naivan azt gondolván, a haverság elbírja az ilyesmit. Biztos azt kellett volna mondanom, hogy szuper az ötlet, igyunk-dumáljunk többesben, elhozom ő, aki férfimet is, mert asszonykád így kívánja, bádigárdnak, ja, meg légyszi, kameráztasd be magad és legyen rajtad lehallgató is, és csak tíz méter távolságból beszélgessünk, és a kezedet, na azt feltétlenül kössük hátra, a sliccedet betonozzuk be, plusz húzzunk csuklyát a fejedre fix, ami fix alapon, hogy ne láss, ne hallj, mert én annyira izgató nő vagyok, hogy a puszta jelenlétemmel még azt is elcsábítom és magamba bolondítom, aki pasiként köbö annyira érdekel, mint amennyire Kásás Tamás balerinakarrierre vágyik. (Ugye, az az apróság mellékes, hogy évek óta boldog párkapcsolatban élek és ő, aki férfimen kívül baromira hidegen hagy minden más hím?) Ilyen jellegű hülyeségekhez nem tudok asszisztálni, ez van, és a virtuális haverságot sem sajnálom, ha őszinteséget még nyomokban sem tartalmaz, vesszen. Megjegyzem, örök igazság, ha a pasi félre akar kefélni, félre is fog kefélni, bármilyen óvintézkedést ötöl ki t. asszonykája.

Szívesen vagyok bűnbak, ha valakinek ez kell a lelki egyensúlyához, örülök, ha a magam szerény eszközeivel hozzájárulhatok mások jó közérzetéhez - csakhogy ettől még egy rosszul működő kapcsolat rosszul működő kapcsolat marad.