A hálószobában sincs még függönyünk, pedig nem ártana, elsősorban nem azért, mert néha zavar, hogy a szembeszomszédok a kelleténél többet tesznek magukévá az intimszféránkból, inkább a reggeli napsugarak aggasztanak. Tisztára napozóterasz jellege van a hálónknak, már csak a medence hiányzik. (Képzelem, mennyire örülne a lenti szomszéd pölö a nappalija helyére süllyesztett medencénknek, bár ha üvegfala lenne, a víz alá lebukva kiintegethetnénk neki, ez biztos kárpótolná.) Imádom a napfényt, ebből a szempontból nem baj, hogy reggelente alvás közben rendületlenül süt ránk a nap, csak attól félek, sok lesz az a D-vitamin egyszer majd arra ébredek nagy hirtelen, hogy épp szénné ég a mezítelen fenekem és a füst baromira csípi a szememet, meg kaparja a torkomat. Az sem szimpatikus verzió, hogy a jobb lábam lebarnul, a bal azonban hófehéren virít, mert az öntudatlan napozás alatt ő, aki férfim feküdt rajta és a mohó napsugár nem fért hozzá. Lehet, amíg nem sikerül dönteni a függönykarnisos témakörben, addig esténként testápoló helyett naptejet kenek magamra.