Mivel az állatfigurás öntőformát elvetemült módon először csokigyártásra használtam, gondoltam, itt az ideje, hogy rendeltetésszerűen is üzembe helyezzem és leteszteljem modellgipsszel. Gipszszármazékhoz eddigi csirkeéletemben csak egyszer volt közöm, amikor a törött könyököm miatt cirka csuklótól cirka vállig begipszelték a bal karomat, s.k. még nem barkácsoltam vele, ezért kicsit zavarba hozott a használati utasítás, amely szerint kevés vízzel tejföl sűrűségűre kellett kikevernem a gipszport. Tulajdonképpen az bizonytalanított el, hogy nem írták oda, mégis melyik tejföl sűrűségre gondoltak konkrétan, pölö a Spar tejfölre, a Danone tejfölre vagy a Mizo tejfölre - az állagot tekintve nem mindegy, kérem szépen. Először a sűrűbb Danone-nal próbálkoztam, ezzel orbitálisnagyot szívtam, ugyanis a cucc pillanatok alatt belekötött a műanyag pohárba, a keverőkanalammal együtt, ofkorsz, az öntőformáig el sem jutottam. A következő műanyag pohárban már mizósra vettem az állagot, ez a massza ugyan az öntőformában dermedt meg, arra viszont már nem volt időm, hogy el is egyengessem, így szegény kriplimedvéknek hol a fejük hiányzott, hol a lábuk. A nyakig gipszesen kivitelezett és hatékony imaformulával ("Ha meg mersz kötni, kicseszlek az ablakon, bzmg!" ) kísért harmadik próbálkozásomat végre siker koronázta: A sparsűrű, pontosabban sparhíg tejfölállag lett a nyerő, rendesen kifolyt a kutyulópoharamból és rendesen szétterült a formában, száradás után pedig némi festéknek köszönhetően megszületett a jóképű medvesrác - perpill hűtőmágnesként figyelget bele a nagyvilágba. (Nyáron jégmedvéket fabrikálok majd, bezony, jégkockában is kell a változatosság.)

A t. hölgyek és urak csibike "Infantilis vagyok és élvezem!" c. bejegyzését olvashatták, ádijosz.