(#266)
Na, nyugi, nem az új palotám alaprajzát látjátok. Bár, az ötlet nem is rossz - ehhh, zseni énem minduntalan felszínre bukkan. Mi lenne, ha javasolnám britniszpírsznek, hogy mivel elég snassz az úszómedencés-teniszpályás-helikopteres-mélygarázsos vityillója, kapja össze magát dehirtelen és vigyen egy kis knósszoszi fílinget az építkezésbe, mert különben nem elég trendi a kis viskója. Gazdag csirke leszek, érzem... Ha nem lenne vevő az ötletemre, majd fazonigazítok rajta egy pöttyet... a péklapátommal. És nem kérek elnézést.
Szóval, történész vérem (megjegyzem: többféle vérem is van, perpill ez a domináns) egyre csak buzog-buzog (mindjárt kitörök, mint Zrínyi), úgyhogy sajna, nem menekültök, ezennel itt és most kibontakoztatom magam.
Eccevóthónemvót, amikor évekkel ezelőtt még ifjú és bohó, emellett bűbájos kis sárga tollseprűként éltem világomat.. voltam olyan szerencsés és eljutottam Kréta szigetére. Höhh, nem toloncoltak ki, önkéntes alapon zajlott a migráció. Evidens volt, hogy rövid tengerparti akklimatizálódás (fagyi-uszi-fagyi-pihi-fagyi-szuszi-fagyi) után első utunk Knósszoszba, a bronzkori kultúra legismertebb és legjelentősebb fellegvárába vezetett.
.
