(#285)
volt egyszer egy csillag...fényes...ragyogó...
ezüst sugártól tündökölt az ég
reggel is sokáig oltogatta
erős fényét a kékes messzeség
egyszer meglátott messze valahol
egy sápadt fényű testvér csillagot
de elvesztette...s keserves bánatában
a horizonton végig vágtatott
aztán széthullott...ezer kis vadvirágra
s a földre hullva többé nem ragyog...
a tölgyfaerdők pázsit szőnyegén
keresik azt a sápadt csillagot...
verseim piciny csillagvirágok
s én egy olyan hulló csillag vagyok
ezer darabra tépve lelkemet
keresem azt a testvér csillagot...
.
(Wass Albert: Csillagvirágok - részlet)
.
