Az megvan, amikor a nő teljesen feketébe öltözik, jön veled szemben az utcán, fekete a blúza és a szoknyája, az öve, a táskája, és azt várnád, fekete lesz a cipője is, mert valahogy úgy érzed, az passzolna igazán az összképhez, de nem, a cipője piros, piros! és ezt a nagyon erőteljes információt hirtelen nem tudod hová tenni, érthetetlen, mert miért nem fekete és hogyhogy piros? Régóta szeretném megfejteni a piros cipő titkát. Évekkel ezelőtt azt gondoltam, hogy hülyeség fekete ruhához piros cipőt húzni, kínos, ízléstelen. Sejtettem, nem jó a válaszom, a piros cipőt nem lehet ilyen egyszerűen elintézni. Mindig megjegyeztem magamnak, ha piros cipős lányt, nőt, asszonyt láttam az utcán, a boltban, a metrón, a moziban és az arcukat nézve törtem a fejemet, miért a piros cipő, mit jelenthet. Később eszembe jutott az egyik tanár kolléganőm, nyugodt, halk szavú, csendes lány, aki soha nem hordott színes ruhát, fekete, barna, sötétkék, szürke, fehér színekből válogatott magának, de volt egy piros cipője. Nem nőcis, nem kopogós, de piros. Nagyon meglepődtem, amikor először láttam rajta, mert nem az a piros típus és mégis, ahogy ránéztem, éreztem, hogy nagyon is rendben van az a piros cipő. Kulcsot kaptam hozzá, megértettem, hogy több, mint egy nyugodt, halk szavú, csendes lány, aki soha nem hord színes ruhát, fekete, barna, sötétkék, szürke, fehér színekből válogat magának. A pirosban élet van, vér, szerelem, szenvedély, játék, nőiesség. Van, aki azért hordja, mert divat, van, aki azért, mert szerepet játszik, van, aki azért, mert rejtőzködik. Aztán van olyan lány, nő, asszony, aki valami megmagyarázhatatlan késztetésnek engedelmeskedve egyszer csak piros cipőt vesz magának, mert kell, egyszerűen muszáj, ellenállásról szó sem lehet. Szerelem első látásra, mellette azonban ott a bizonyosság is, hogy az a lány, az a nő, az az asszony valahol mélyen legbelül mindig is vágyott egy piros cipőre, mert ugyan nem az a piros típus, de ez a szín is ott él benne. Azóta ismerem a piros cipő titkát, mióta megvan nekem a dögösvörös. Valamelyik álmos reggel mezítláb álldogáltam a cipősszekrényke mellett, fekete-fehér szoknyában, fekete felsőben és már épp beledugtam volna a lábujjamat a fekete szandálomba, amikor a piros cipellőre esett a pillantásom. Elvigyorodtam. Méghogy fekete? Kizárt! Eltoltam a fekete szandált és belebújtam a dögösvörösbe. Mintha varázscipő simult volna a lábamra, éreztem, pezsegni kezd a vérem. Teljesen más érzés piros cipőben kilépni az utcára, akkor valahogy még jobban mosolyogok és még huncutabbul csillog a szemem és még inkább nőnek érzem magam. Feldob, ha a piros topánom van rajtam. Észrevettem ám, hogy sokan megnézik és ráncolják a homlokukat. Azt hiszem, nem ismerik a piros cipő titkát.

P.S.: Give a girl the right shoes and she can conquer the world... Bette Midler, igazad van.