(#289)
Fákkfákkfákk. Pedig ma olyan szépen sütött a napocska.
Reggel lerobbant a villamos. Höhhh, ez még a régi 6-os.
Állítólag azért kellett leszállnunk, mert nem tudott továbbmenni. Miután mindenki leoperálta magát így vagy úgy, vígan elrobogott. Békaphassátok, hülyekisutasok I.
Reggel lerobbant a metró.
Nekem gyanús volt a metró körül terjengő füst. A többieknek nem: Zavartalanul passzírozták magukat egymás hegyére-arcára-hátára-gyomrába. Olyan apróságokkal nem is törődtek, hogy uppsz, a metró nem szokott füstölni... uppsz, a metró nem szokott 10 percet állni... uppsz, a metrót vezető Gombóc Artúr nem szokott minden állomáson a leguccsó szerelvényhez vágtázni.
Szerettem volna lecsót ebédelni.
Anyu is ezt szerette volna. Taliztunk, kezembe nyomta. Kedvenc kajám mélyhűtött állapotát azonban elfelejtette megemlíteni. Mikrobi már nem funkcionált a költözés miatt. Kézrátétellel ugyan forrósítok... de az nem a lecsó.
Megjelöltem a jobb lábamat. Mert eddig nem tudtam, melyik a bal.
Rájöttem, nemcsak késsel, villával, hajgumival, ollóval, pálcikával sötöbö vagyok ön-és közveszélyes. Ragasztószerkezettel is. Egyszerűen működik: rásimítod a dobozra a ragasztószalag kilógó végét... jól meghúzod... a qvabüdös ragasztószalagot közben folyamatosan simized a dobozra... majd a szerkezet recés végével elvágod a szalagot... A kreatívabbak a lábukat kékítik. Az eszméletlenül tehetségesek még a lábfejükre is ejtik.
Délután szerettem volna felszállni a villamosra.
Nem állt meg... a megállóban. Kajakra elrobogott. Szerintem a reggeli muksó volt. Békaphassátok, hülyekisutasok II.
Szerettem volna bémenni a lakásomba.
Összejött volna, ha nem egy emelettel korábban szállok ki.
Szerettem volna megöntözni a virágaimat.
A hosszabbító helyes kis lyukacskáiba sikerült csurgatni. Telitalálat, elsőre!
Szóval, egyet üzennék: mára abba lehet fejezni a vudubabám baszogatását. Tenksz.
.
.
