(#356)
Reményik Sándor: Fagyöngyök
Ha könny a gyöngy:
a fagyöngyök az erdő könnyei.
Parányi könnyek, mozdulatlanok,
fák sudarára fagyott sóhajok,
az erdő gyöngybefagyott bánata,
élősködők, mint minden bánat,
amely az élet üterére támad.
És lassan, észrevétlen,
felszürcsöli vérét a büszke fáknak...
.