személyfüggő... én a lelkit... mert nem tudom megmondani hogy mi fáj, hol fáj, mennyire fáj és nincs rá gyógyszer vagy fájdalomcsillapító.

nahh szóval a lelkit bírom kevésbé.

Én is hajlok a lelki felé :) Bár idén volt olyan fizikai fájdalom, amit szívesen lelkire cseréltem volna... :)

Szerintem a lelkivel egy idő után megtanulsz együtt élni meg múlik is rendesen magától, a fizikai meg ha nem múlik az szopacs:)

Norka, ezek szerint a lelkit jobban bírod? :) A fizikaira van gyógyszer áltban, talán könnyebben "gyógyítható", mint a lelki :)

nekem is volt már olyan hogy annyira fájt valami hogy érzékeltem ugyan a külvilágot, de felfogni nem tudtam... de akkor is ... én pl több csalódásra emlékszem így utólag mint mondjuk fülfájásra! pedig lényegesen többet fájt a fülem mint ahányszor csalódtam.

Szerintem gyúrj a fizikai fájdalom elviselésére, hiszen a lelki fájdalmak nagy része előbbutóbb úgyis átcsap szimpla fizikai fájdalomba. Például valaki hiánya nagyon tud fájni.

hát ez egy jó kérdés. mindkettőben volt már részem. de talán a lelki fájdalom rosszabb, legalább is nekem, mert nem tudom mit csinálok, annyira fáj!pl. ha meghal egy nagyon kedves, közeli hozzátartozód, akkor az nagyon sokáig és nagyon tud fájni. nincs rá gyógyszer, ami csillaptíthatná. jó, persze, idővel múlik. de pl. egy műtéti beavatkozás okozta fájdalom hamarabb elmúlik, mint a lelki. meg arra van gyógyszer, ami csillapítja. acicem ennyi. :)

kicsi te: Asszem, az érzelmi-lelki K.O. nagyobb nyomot hagy... :) okos: A tapintatlanság, a sértő-megalázó szó, az őszintétlenség is nagyon tud fájni... csigásos: Egyetértek veled is :)

Kicsit filozofikus... Tulajdonképpen a lelki a rosszabb, mert kevésbé kézzelfogható, magyarázható, s így nehezen fejleszthető az ilyen fájdalomtűrés... Legalábbis a fizikai fájdalom tűrése módosítható, növelhető különböző szerekkel, erősítéssel, test keményítésével. Az ilyen fájdalom sok esetben így csökkenthető, gyógyítható is. A fizikai fájdalomtűrés növelése nem véletlenül számos sportág, harcművészet, stb része. Másrészt a "világunk" sokkal inkább elfogadja a fizikai fájdalmak meglétét az egyénnél, mint a lelkiét. (Értsd: ha pl eltörik valamid, bedagad, begyullad, nem titkolod annyira (esetleg ha ocsmányul néz ki, de akkor is maximum a látványt takarod el); ellenben egy lelki fájdalmat az ember sokkal nehezebben ad ki magából, mert gyengének, butának, hisztisnek, hp-nek tűnhet. Stb.)

Nem lehet fejleszteni a lelki fájdalomtűrést, de sorozatos csalódások után pölö bele lehet tompulni és akkor az újabb már nem fáj annyira...:) Azt tapasztaltam, h az, aki hosszabb ideig sportolt, sokkal jobban tűri a fizikai fájdalmat, függetlenül attól, h úszott, focizott sötöbö. Na jó, a sakk kiesett :)) Sztem inkább a férfiak fájdamát nem fogadja el a vlág, mert nekik nem illik sírni, gyengének látszani sötöbö. Ez faxság... :) HP nálad mit jelent? :))

Az őszinteség talán sokkal jobban. Legalábbis ezt tapasztaltam mostanában.

Ha sunyítás előzi meg, akkor már nem lehet őszinteségnek nevezni...

Hisztis v. hülye picsa. Ti nyelveteken picha. :P

A picha az én nyelvemen az, mindenki más plagizál :P A HP még lehet hüjjje paract is :D Meg pölö nyomtató is... :o

Nyomtató, notebook, pda, plotter, scanner, stb. HP :P Bocsánat a plagizálásért geekcsibe. :-)

Nyem rád gondoltam :) Mijaza pda és plotter? :o Csak a pdf-et és a Pottert ismerem :DD

personal digital assistant (kis mobiltelefon méretű kütyü kijelzővel, pl amin térképszoftveres dolgot is lehet nyomatni, meg passziánszot a metrón). Plotter másnéven rajzgép, ez a kib. nagy nyomtató, amin A3 és afeletti méretű rajzokat, képeket lehet nyomtatni.

Köffi :)

Nehéz ezen vitatkozni, de az tény, én egyiket se bírom! Sokkal jobban csípem a kipihent, jóllakott, kielégült állapotot!:D Az a baj, sosem tudod, a un 10-es skálán melyik sorszám mellé tehetnéd a meglévő fizikai, ill lelki fájdalmad! Nincs az a fájdalom, melynél ne lenne erősebb. nem beszélve arról, hogy eme kétféle kín szerintem nem egy kategória, ezért összehasonlíthatatlan. Mintha arra lennénk kíváncsiak, hogy a villamos hosszzabb, avagy sárgább!

csibém... én is ezt írtam! :)

kicsi te: Bezony :)) Egyet is értünk :) Che: Engem a fájdalmak arra tanítanak, h becsüljem meg azt, amikor nem fáj semmi :) Épp ezért talán nem is lenne jó, ha mindig minden rendben lenne... Sztem össze lehet hasonlítani, mert én e kettőn kívül más fájdalmat nem ismerek :)

Azt becsülöd, mikor nem fáj semmi, mert huszonéves vagy. Eljön majd az az idő, mikor azt is értékeled, amikor nem fáj elviselhetetlenül, sőt az is, amikor örülsz, mert még érzed, hogy fáj.

Che, nem vagy te olyan öreg :)) Most sokszor és sokat fáj, örülnék, ha végre nem fájna. De lehet, egyszer majd neked lesz igazad... :)

- Fáj? - Nem, fordítva. - Jáf?

a fizikaira legalább lehet fájdalomcsillapítót bevenni.

Ez így van :) Bár nálam év elején semmilyen fájdalomcsillapító nem hatott 2-3 hétig - azt a fájdalmat nem kívánom senkinek :)