(#433)
Mindig elszorul a torkom, ha azt látom, hogy dühtől kivörösödött arcú anya bántalmazza alig néhány éves gyerekét: bevágja a babakocsiba, letépi a kis műanyag motorról, karjánál fogva vonszolja maga után…
Olyan nehéz megérteni, hogy a gyerek számára óriási boldogságot jelent, ha csöppnyi tappancsaival rendületlenül tolhatja maga alatt kétkerekűjét? Ha az áruházi szökőkút színes hullámaiba dughatja a mancsát? Ha az üveghez nyomhatja az orrát, mert bentről izgalmas sütik kacsingatnak rá?
Miért kell ellenségnek tekinteni egy másfél-két éves gyereket? Miért kell azt gondolni, hogy a gyerek kizárólag azért bambulászik, mászkál, tapogat, bukdácsol, hogy az anyját idegesítse? Miért kell neki fizikai fájdalmat okozni csak azért, mert a világra kíváncsi kisember...? Grrrrr....
