(#463)

Szeretem a fejed, mely sötét, üres és kopog,
szeretem a szíved, mely naponta csak egyszer dobog.
Szeretlek téged, mint kecske a kést,
mint marha a kiszáradt vetést.
Szeretem a hajad, mely hosszú és nedves,
cérnavékony nyakad, mely örökké retkes.
Szeretem a lábad könnyfakasztó szagát,
melytől a görény is feldobja talpát.
Szeretem az orrod, mitől nem tudsz legelni,
melyet ha meghalsz, külön kell temetni.
Folyik érted könnyem, mint a megáradt patak,
kérlek: az első fára kösd fel magad!
Ha méhecske volnék, mézet gyűjtenék eleségül,
ha marha volnék hozzádmennék.....
Nevem a bélyeg alatt, a bélyeg a postán maradt.
Csókollak százszor, de nem most, majd máskor.
Csókollak össze-vissza, ha nem tetszik, küldd vissza!

P.S.: Milyen furcsa az élet... Épp borúlátok, mire teljesen véletlenül megérkezik egy csöpp fény... Köszönöm szépen ezt a DÖGös köszöntést, Csaló. Túláradó szereteted simogatja DÖG lelkemet. Az angyalszárny és a macs teljesen stimmel. Az ártatlan tekintet meg pláne...